Mit gondoltok erről a helyzetről? Mit lehetne csinálni? Vagy csak én reagálom túl?

Arról van szó, hogy születésemtől fogva beszédhibás vagyok. Mára valamennyire kikupálódtam, de még mindig nagyon halatszódik. Emiatt nagyon nehezen barátkozok.

Többnyire kiskoromba nem volt problémám belőle. De mikor elsőbe kerültem ezért pikkelt rám a tanár nagyon durván. /mert ő azokat szerette akiket szavalóversenyre lehet küldeni/ Mivel a többiek ezt látták azt gondolták, hogy ez a helyes és így ők is 8 éven keresztül piszkáltak vele. /általánosban egy barátom se volt/

Most középsuliba járok /11.es vagyok/ eddig is nagyon nehezen ment a kapcsolat teremtés. Akárhányszor valaki meghall beszélni többnyire kiröhög. Osztályban van egy gyerek akivel 11 éve osztálytársak vagyunk fojton izél. Most pár napja ő nem. De máig bírta csak, hogy ne oltson be. Mert elvettem egy széket /nem ült rajta senki/ és hogy hogy képzelem én ezt inkább örülnék hogy mostanában nem. /igazábol ő bekaphatja/ és nem csak ez minden. Ez csak apróság ez különösebben nem érdekel.

De ebben inkább az a zavaró, hogy úgy erőleték rám ezt a sulit ahova most járok a szüleim. Mondván, hogy itt jó helyen leszek. /Unokatesóim is anno idejártak meg nagybátyám is és hogy ismerik a tanárokat/ És, hogy itt a tanárok nagyon segítőkészek, meg eléggé humánus hely. Egy fenét. Volt, hogy az egyik tanár erkölcsileg se meg tanárilag se helyesen kezelte le mikor nem értete amit mondok. Amiről anno elmondtam neki a véleményem. De igazából nem tudom megérteni a többieket. Mert van egy barátnőm az osztályba. És mikor beszélünk akkor oda jönnek a többiek szapulni engem. Többségével életembe annyit beszéltem hogy hello szia. Tehát még azt se lehet mondani, hogy valamivel megbántottam őket. Meg egyszer 4 en voltunk egy szobában oszt.kir.en bnőm én meg két csaj. Barátnőmmel beszélgetünk. EGy mondat nem volt érthető /a beszédem miatt/ a két csaj egyből elkezdett röhögni.

És igazából akárhová megyek mindig ez van. Szüleimet eleinte kértem hogy hagy menjek át másik suliba /válaszuk persze nem volt végülis minek?/ de végülis máshol is ez lenne. De persze ha ezt szóvá teszem valahol mikor már sok, hogy ti hogy éreznétek az én helyembe? akkor egy kis ideig rendben van. De két napnál tovább nem bírják