15 éves elmúltam és imádom a gyerekeket és mindig azon jár az eszem hogy gyermeket szeretnék?

eljön az ideje, addig is tanulj:))

Mi szeretnél lenni? gondoltál esetleg valami kicsikkel foglakozó pályára? gondozónő, óvónő?

Az első kérdés, ami eszembe jutott, hogy vajon milyen lehetett a gyerekkorod, és hogy most hogyan élsz? Mi van a szüleiddel? Szerettek Téged eléggé gyerekkorodban?

Olyankor szokott ilyen "vágy" élni a fiatalokban, amikor a fentiek nem zajlottak kielégítően...

Sejtettem valami ilyesmit... Sajnálom!

Az a baj, hogy a gyermek utáni vágyad azért ilyen erős, mert azt gondolod tudat alatt, hogy majd vele pótolod azt, ami Neked hiányzott/hiányzik az életedből. És arra vágysz, hogy legyen valaki az életedben, aki feltétel nélkül szeret és elfogad. De egy gyermek nem "erre való".

Szülőként Neked kell szeretned feltétel nélkül, és ahhoz, hogy ezt meg tudd majd tenni, még meg kell érned, és ahogy elképzelem, meg is kell gyógyulnod sok sebből, amit magaddal hoztál. Mindez nem lehetetlen, de időre van szükséged. Biztosan érettebb vagy a korodnál, de akkor is évekre van szükség.

Keress olyan felnőtteket, akikben megbízol, és akik odafigyelnek Rád (tanár, vagy nagynéni, szomszéd, edző, bárki, aki közel áll hozzád)

Addig meg persze készülhetsz a majdani anyaságra, már írtak jó tippeket. Pár év múlva vállalhatsz bébisziitterkedést, vagy nyáron elmehetsz gyerektáborba segítőnek stb.

Nekem is leváltak a szüleim, felnőttként is majd 10 évbe telt, mire "kikupálódtam", és megépültem annyira, hogy normális párkapcsolatot tudtam kezdeni.

Kitartás és keress célokat magadnak!

Hát én azért irigyellek téged ilyen szempontból... Bár, ha itt sokan azt írták, hogy te azért vágysz ennyire gyerekre, mert rossz volt a gyerekkorod, akkor én meg lehet azért viszakozom ennyire a dologtól, mert fantasztikus gyerekkorom volt és van.. Bár én sok időt töltöttem nagyszüleimnél is, de a szüleimmel is rendszeresen találkoztam vagyis minden nap, csak amúgy ők dogoztak addig nagyszüleim vigyáztak rám... És így teljesen olyan, mintha két anyukám és két apukám lenne, de mindőjüket annyira szeretem (L) Sajnálom, hogy neked ez nem adatott meg :( de a témára visszatérve talán akkor innen jön az, hogy én meg annyira de annyira nem akarok gyereket... valahogy úgy érzem nem az én stílusom, inkább élni szeretnék...

De ha te el akarod ezt magadban nyomni próbálj meg arra gondolni, hogy azzal a gyerekkel baj van meg nem is garancia, hogy annyira fog téged szeretni. Bár ha jól neveled... de nagyon kell vigyázni, hogy milyen társaságba keveredik, illetve ha fiú az már lapból nem lesz olyan, hogy odabújik, meg szereti ha puszilgatják, tudom kicsi unokatestéremről... bár ez nem garancia, de a lányokat mégis csak jobban lehet szeretgetni. Ezen felül a gyerek sem lesz mindig veled, hisz lehet nagy korában másik városba vagy országba költözik.... tehát szerintem nem feltétlenül gyerekre van neked még szükséged, mert a gyerekek nem szeretik a kötöttséget, és aki erősebb akaratú az meg szabályosan lázad, főleg kamaszkorban, ha magadhoz akarod láncolni. Szerintem inkább keress magadnak egy barátot, vagy barátnőket, vagy egy olyan személyt próbálj találni, aki már képes arra, hogy ott legyen neked és segítsen ha baj van. Mer ha bajba kerülsz, és még egy gyerek is a nyakadon van.. hát, az senkinek nem lesz jó. Szerintem először legyen egy jó állásod, legalább egy kisebb blokklakásod, meg valamennyi megtakarított pénzed. Mert azt a gyereket fel kell nevelni és még a szülés is sok pénzbe kerül már.... 16L