Mit szólnátok, ha a lányotok ilyen barátnőt választana magának?

hű de magamra ismertem... épp ilyen voltam tizenévesen, bár én nem köpködtem és nem beszéltem trágárul. S bár a gimiben még lógtam erről-arról, mert lázadó voltam, mint akkoriban mindenki, az egyetemet jó eredménnyel elvégeztem, sőt lelkész lett belőlem. :)

Ma már a társadalomnak "megfelelően" öltözködöm, két gyermekes családanya vagyok, sok jó baráttal. Senki sem tudnál elképzelni, hogy én valaha flanel ingben lógtam matekról, és buzgón pöfékeltem a suli oldalában! :D

Kérdezd meg a lányodat, mit szeret a barátnőjében. Talán meglepő és kedvező választ fogsz kapni, amitől megnyugszol te is. :) És ne aggódj, mert a fő mintát úgyis otthonról hozza mindenki... olyan lesz a lányod, amilyenre te nevelted, neveled! :)

A trágár beszéden és a köpködésen kívül ezek rám is igazak:D

Én kb kéthetente váltogatom a hajam színét, hipózom a ruhákat, és emellett szintén nem vagyok műveletlen, élősködő élőlény:) Hagyd csak, jobb emberek az ilyenek.

itt van a kutya elásva.

http://www.youtube.com/watch?v=TFKLffU7K7g

"Szakadt farmerban jár, tornacipőben, hatalmas pólókban és száz éves flanelingekben, dohányzik, lóg az iskolából, köpköd, bemászik a kerítéseken, trágárul beszél." --- ezek mind külsőségek!

"nagyon intelligens és művelt, tehetséges" ez meg, ami számít, a belső.

ne legyél előítéletes, a lányodnak semmi baja nem lesz egy ilyen barátság miatt.

Nehéz kérdés. Én voltam ilyen helyzetben (én voltam a jó tanuló, illedelmes lányka). A szüleim tiltottak, én nem engedelmeskedtem, végül belehajszoltak egy autóbalesetbe (elütött engem az autó, mert rohantam különórára, azért rohantam, mert előtte lopott negyedórácskára találkoztam az eltiltott barátnőmmel).

Utólag belegondolva semmi értelme nem volt. Barátnőmből is normális felnőtt lett.

Szerettem nagyon ezt a barátnőmet, mert azt éreztem, teljesen más, mint én, nem olyan burokban nevelt kislány, mint amilyen én voltam. Tanultam tőle talpraesettséget, életrevalóságot.

Nem mentem rossz irányba egyáltalán. Persze csináltunk mi is hülyeségeket, csínyeket is elkövettünk (telefonbetyárkodás), de mindketten későn érőek voltunk. 15 évesen is inkább csak hülyültünk, pasizni eszünkbe se jutott. Plátói szerelmeink voltak csak. :)

De jó is volt. (Illetve lett volna, ha nem tiltottak volna el minket a szüleim.)

Szóval: szerintem hagyd. Esetleg legyenek nálatok, ismerd meg te is jobban a lányt.

27/N

Ha érdekel a történetem: http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__kamasz..