Anyukák! Ti nem féltek hogy mi lesz majd ha a gyerekek megnőnek, és abban a "korban" hogyan fogjátok őket kezelni? Van erre valami jó nevelési tipp?

van! a kölcsönös!!! tisztelet és megértés! ha együtt "fejlődsz" a gyerekeddel, és el bírod kicsit engedni, amikor már önálló szeretne lenni, de azért ott vagy neki támaszul, mikor a kudarcok után vigaszt keres, és nem kioktatod meg leszidod, hanem az ő "szintjén" vigasztalod és adsz tanácsokat, akkor olyan kapcsolatot alakítasz ki vele, h szólnod sem kell, magától tudni fogja, mi az, amivel örömet v épp ellenérzést vált ki nálad. és ez érdekelni is fogja.

de ha a kamaszkor kezdetén még jó sokáig nem vagy hajlandó elfogadni a gyereked változását, ha vissza akarod "nyomni" kisgyerekké, úgy bánsz vele, mint egy gyerekkel, mert azt iszed, ezzel őt magát is meggyőzöd arról, h még csak egy gyerek (és jó kis bizonytalanságot kreálsz benne ezzel kapcsolatban), ha szorosabbra fogod a gyeplőt mondván, így kell készülni a legrosszabbra, akkor a legrosszabb el is fog következni, és te úgyis tehetetlenül állsz majd, mert amikor a pofontól is szembenevet majd, nem lesz eszközöd az akarata ellen. hiteltelen leszel nála, mert érezni fogja, és igaza lesz, h abszolút nem érted őt meg.

tehát jobb, ha nem a saját anya-szerepeddel vagy elfoglalva, és ha nem azon pánikolsz (előre akár), hogyan fogod ezt v azt a helyzetet megoldani, inkább nyisd ki a szemed-füled (lelked) a gyerekre, és nagyon szívesen talál majd társra benned. nézd őt teljes jogú embernek!!!

Kétféleképpen okból fog a gyerek cselekedni, vagy nem cselekedni.

Vagy félelemből, mert tudja, hogy büntetés van, avagy magától tudni fogja, mi az amiért anyu, apu nem lenne büszke;van olyan bizalmi, őszinte kapcsolatban a szüleivel, tudja mivel okoz fájdalmat, és ezt nem akarja.

Ilyenkor fordul elő, hogy még magától oda is jöhet, hogy mit szólnál hozzá ha...mert fontos véleményed.

Utóbbi sokkal jobb helyzet, és érzés is.

Persze ez idő míg kialakul, és ez a státusz, amibe helyezve vagy, azt jelenti, hogy a gyereked szeret, és felnéz rád. Anélkül, hogy erőszakoskodnál a tiszteletért.

Viszont nagyon törékeny és vigyázni kell rá.

És nem visszaélni.

Nekem mindig ilyen volt a kapcsolatom a papámmal, és apámmal is.

Nagyon szerettem, mindig tiszteltem, anélkül, hogy egyszer is mondta volna, hogy kötelező.

Sokan úgy gondolják csupán a szülői státusz önmagában elég, hogy a gyerek elfogadja őket.

Ha belül nem vagyok alapvetően rendben, a remegő gyenge hangom hallatszani fog, és a gyerek megérzi, hogy látszatból vagyok erélyes.

Nem csak szavakkal, nem csak státusszal, hanem egész emberi lényünkel felelünk gyerek "neveléskor".

Bár nem vagyok szülő, nekem az nagyon jól bevált, hogy anyum felnőttként, értelmes emberi lényként "kezel", nem néz le csak mert fiatalabb vagyok, így barátnők is vagyunk, és mindent meg tudok vele beszélni. Tiltani nem tiltott semmit, de mindenről elmondta az őszinte véleményét. Disco-ba nem járok, őszintén még 1X se voltam, nem is vonz, egyrészt mert minden második bokorban d*gnak, másodszor meg a zene... o.O Blues zenész füleimnek sok a mai pop... :D Egyetlen "rossz szokásom" a dohányzás, de félig-meddig leszokóban vagyok már, és ezt anyum is tudja. Pasizni nem pasizok bizonyos rossz emlékek miatt, de csajozni se csajozok... :) Ja, és ne aggódj, ki tudja, milyen világ lesz 10-15 év múlva, és mibe fog felnőni a gyerkőcöd. :)

16/L

Ha beszélgetsz vele, nem lehet baj. A lányom sem értékeli nagyra a discókat, helyette viszont odáig meg vissza van a koncertekért. Néha eljártunk vele 10 éves kora után egy-egy Quimby vagy Kispál és a borz koncertre, hogy lássa milyen. Csak úgy mint én, ő is nagyon beleszeretett ebbe a világba. Nyolcadikos korában szeretett volna a barátaival együtt elmenni, szépen megkért rá, én mondtam, hogy elviszem és hazahozom.

Az alkoholtól két dolog miatt nem féltem, az egyik, mert mindent elmondtam neki. Kezdve azzal, hogy mit mivel érdemes inni, hogy ne legyen rosszul, folytatva, hogyha érzi, hogy elég, akkor tényleg elég, és befejezve, hogyha mégis gond van mit tegyen. (Hívjon fel, vagy ha mással van gond, itassanak vele vizet és etessék meg valami sóssal.) A második pedig, odabent max egy sört nem talált volna drágának, amit nem szeret.

Továbbá bíztam benne annyira, hogy bármi történik, elmondja, mert igyekeztem vele jó kapcsolatot kialakítani. Sosem vártam, hogy olyan legyek, mint a barátnője, hanem olyan, mint egy anya, akivel bármit megoszthat.

Ha jó a kapcsolat kettőtök között, ha mindenről elmondod a véleményed neki, illetve meghallgatod az övét is, normális értékrend alakul majd ki benne, így a barátait is e szerint válogatja majd meg.

A fiúkkal kapcsolatban is csak annyit kértem tőle, hogy beszéljen, amíg nem kész egy komoly kapcsolatra, úgysem lesz neki, ha már készen áll rá úgyis lesz. Egy éve van együtt a barátjával, semmi gond nincsen velük. Amikor úgy gondolták, hogy le akarnak feküdni egymással, elvittem nőgyógyászhoz. Havonta kétszer aludhat a barátjánál, a srác is kétszer aludhat nálunk.

Mivel sebész szeretne lenni, nem valószínű, hogy korán szeretne családot alapítani, úgyhogy ettől nem félek.

Amit javaslok, hogy találjatok neki egy olyan hobbit (zenélés, sport, kosárfonás) amit szeret csinálni, mert kitartást és szorgalmat tanul.