Lányom 15, megőrült. Mindig hisztis volt, de már túlmegy a tűrőképességem határán. Mit tegyek?

Kamasz. Ő sem igazán tudja mit akar. A korábbi törődést már gyerekesnek tartja, nem akar a gyerek-szerepben lenni, de mégis hiányzik neki a valahova tartozás. Mivel közel a felnőttkor, élvezi a nagylány létet, de kitaszítottnak is érzi magát, mert nem ő irányítja ezt a folyamatot.

Nem irigyellek. Próbáljatok felnőtt módon beszélni vele, "nagylányos" közös programokra elcsalni, ahova azt vehet fel, amit akar, ilyesmik. Figyeljetek oda, hogy kivel barátkozik, hogy mikor ér haza, mert ezt is igényli, még ha az ellenkezőjét mondja is. De ne legyen teljesen megkötve, csak érezze, hogy odafigyeltek rá.

"Sokat segít a kislánynak a leckében, azt is nehezen veszi a lányom, felháborodik, hogy miért nem úgy kell, ahogy őmondja, köszönet helyett kiabál."

Lehet, hogy emiatt is a dedós szerepben érzi magát. A bátyja biztos jót akar, csak nehéz szabadulni a megszokott attitűdtől, hogy ő a kishúg, és eszerint beszél vele ő is. Amikor azt mondja, hogy a bátyját jobban szeretitek, talán arra gondol, hogy a fiatokat felnőttként kezelitek, őt meg nem. Ezért nem vagytok könnyű helyzetben, mert úgy kell kordában tartani, hogy ezt ne érezze. Valószínűleg a barátaival már komolyabb dolgokról beszélget(-ne?), amit otthon nem tud megtenni, egy szerepbe van kényszerítve.

Lehet, hogy nagyon mellétrafálok, csak próbálok segíteni, hátha ez a helyzet. :)