Kedves Anyuka társak! Nektek a kamasz /13-15 éves/ gyereketek, hogy jön ki veletek?

Bocsi,én kamasz vagyok,de azért gondoltam leírom nálunk mi a szitu.

Szóval én is 14éves lány vagyok.Szoktam veszekedni a szüleimmel,és van hogy direkt nem csinálom meg amit szeretnének,hogy megcsináljak...Ha összeveszek anyummal nagyon dühös vagyok és szomorú.Bemegyek a szobámba zenét hallgatok és elgondolkodom mi történt,majd bocsánatot kérek anyukámtól.

Szeretem a szüleimet,de nagyon sok veszekedés van köztünk.Lázadok,mint minden kamasz:D De ez már csak ilyen!

14/L

Szia! Igaz, én nem vagyok még anyuka(sajnos), de a másik oldalról tudok neked véleményt írni, mert még nem felejtettem el a kamasz koromat...

én 14-15 évesen még nagyon jó viszonyban voltam anyukámmal, nagyon hiányzott és mindent elmondtam neki...utána 16-18 évesen volt egy nagyon nagyon csúnya lázadó korszakom, ami miatt még most is bűntudatot érzek néha... nem akartam bántani anyukámat, de nagyon sokszor sikerült. Úgy éreztem, hogy én már nagylány vagyok és nincs rá szükségem, hogy én már önálló akarok lenni és nem szeretném, ha beleszólna a dolgaimba. Nagyon sokmindenről nem tudott, szegény gyakorlatilag nem is ismert engem akkoriban, és ha megpróbált volna beszélgetni,lekoppintottam. Nagyon rosszul érzem magam emiatt és nem érzem mentségnek azt sem, hogy akkor kamasz voltam. De akárhogy gondolok vissza, akárhogy próbált volna felém közeledni, visszautasítottam volna, szóval amire ki akarok lyukadni: itt nem az anyukán múlik a viszony, hanem teljes mértékben a gyereken.

De ne aggódj, ez biztos, hogy elmúlik! Én most 20 éves vagyok és úgy érzem, egyre jobb, szorosabb és barátibb a viszony köztem és édesanyám között. Mostmár igaz, nem szól bele az életembe, de én megyek oda tanácsot kérni tőle, és ő az első, akinek elmesélek mindent, ami velem történik, vagy amit szeretnék megvalósítani. Érzem, hogy mindenben támogat és mellettem áll és ez nagyon jól esik és nagyon hálás vagyok érte. Biztos vagyok benne, hogy ez a viszony cska még jobb lesz köztünk az idő múlásával. Főleg majd akkor, hogyha az első kisbabámat fogom várni és szükségem lesz minden jótanácsára és tapasztalatára :)

én olyan semleges kapcsolatban vagyok vele. elég sok mindent megbeszélünk, viszont mostanában egyre jobb lesz a kapcsolatunk. elmegyünk együtt vásárolni, csomót próbálgatunk, megbeszéltük múltkor is, hogy miért olyan "hülye" az apám (klimax... most szerencsére 2 napig nincs itthon, amúgy meg elviselhetetlen lett). Nem nagyon szoktunk veszekedni, csak ilyen buta, apróságokon. Pl. most eső lesz ne vegyek vászoncipőt, stb...

Egész jól elvagyunk egymás mellett, múltkor elmentem vele egy olyan koncertre, amit rühellek, de neki tetszik. a szobámban azt hallgatok amit akarok, csak azért még hallja tőle a tv-t :D együtt nézünk filmeket, a barátnőimmel is tök jól elvan. :)

14/L

Én a szüleimmel csak egyetlen egy dolgon veszünk össze, de azon nagyon. A politikai nézet. Apám MSZP-s, anyám FIDESZ-es, én meg JOBBIK-os vagyok. Azt utálom, ha a házban valaki elkezd politizálni, vagy amikor anyám szóba hozza, hogy gyűlöli a rasszistákat. Ilyenkor egy rövid mondattal lezárom a témát:

"Vagyok aki voltam, leszek aki vagyok."

De máson soha nem szoktunk veszekedni.

Szia!

Hát nálad még jobb a helyzet.Az én 16éves lányom azt vágja állandóan a fejemhez,ha ritkán megtiltok valamit,hogy biztos utálom meg ehhez hasonlókat és hogy ő is utál.Belátja,hogy igazam van,de bocsánatot azt nem kérne még véletlenül se.Szentül hiszi,hogy mindig neki van igaza és ezért majd mindennaposak a kirohanásai!Hát nem tudom kezelni a helyzetet.Most még tűrök,ki tudja meddig.Sokan mondták már,hogy le kéne keverni neki egy nagy fülest,de nem visz rá a lélek!Igy meg már én készülök ki.Nem is tudom mi ilyen esetben a teendő!Beszéltem már pszichológussal is,aki azt javasolta,had mondja a dolgait,majd megnyugszik,de én nem igy látom!

Minden kamasz ingerlékeny, mivel egy csomó változáson esik át. Most kezd felfogni dolgokat. Röviden kb annyi hogy túl sok az infó. Legalábbis én így fogtam fel és sosem volt elég időm, hogy feldolgozzam ezért voltam kicsit ingerlékeny. De te nagyon szerencsés vagy ha lányod veszekedés után megakarja beszélni. Hidd el amíg mindent megbeszéltek addig nem lesz ott semmi baj!

Én már csak tudom nem rég vagyok túl ezen a korszakon:)Ha nem fojtod el benne a kamaszt akkor hamar túl teszi magát rajta és tovább lép. De például a bátyámat olyan szigorúan fogták a szüleim, hogy nem tudott kamasz leni kamasz problémákkal, teljesen elfojtották őt. És miután elköltözött 22 évesen, kitört belőle és sok helytelen dolgot csinált. Semmi komoly, csak nagyon gyerekes volt. Ekkor lázadt mert előtte nem tudott:s Hál istennek azóta a szüleim már sokat változtak, de még mindig elég szigorúak. De már nem olyan gáz. Én azt hiszem épp eleget lázadtam:d mondjuk ez abból állt, hogy anyuval veszekedtem és néha lógtam a suliból. Semmi durvát nem csináltam. És szerintem csak azért nem mert olyan nevelést kaptam amilyet. De az én véleményem szerint nem kell félteni a lányod. Az őszinte beszélgetés a kulcsa mindennek.

19/L