16 éves lányoknál ez normális?

Sziasztok!

Tizenhat éves vagyok, másodikos gimnazista, eddig nem nagyon volt barátom. Pár hónapja összejöttem egy fiúval, kedves volt, aranyos, egy hullámhosszon voltunk, szerettem... az első héten. Aztán valamiért irtózni kezdtem tőle, vagy nem is tudom, hogy mondjam. Nem akartam vele találkozni, nem akartam, hogy a közelembe jöjjön, egyedül akartam lenni. A barátnőim biztattak, hogy ne legyek már ilyen, a szerelem majd később jön, maradjak együtt a fiúval, jó lesz az... Hinni akartam nekik, tényleg, vártam pár napot, de egyszerűen képtelen voltam hagyni, hogy a barátom (!) megérintsen. Addig se nagyon szerettem, ha hozzám érnek, de azt hittem, ez vele más lesz. Ezért szakítottam vele, mert nem lett volna egyikünknek sem jó, ha együtt maradunk.

Szerintetek ez normális, hogy így reagálok erre a dologra? Eddig is nagy térre volt szükségem, szerettem kötetlenül, függetlenül élni az életem, felelősségmentesen, hogy úgy mondjam. Miért van, hogy nem tudtam őt elfogadni?