Szülők/kamaszok! Normális egy kamasznal, hogy kötődik egy tanárnőjéhez akivel jóban vannak és sokmindent megbeszel vele is nem csak velem?

Óó,nyugodj meg,teljesen normális ez a dolog!Én 14 évesen kerültem ugyanebbe a helyzetbe,amiben most a lányod van.Volt egy tanárnőm,akivel rengeteg dolgot megtudtam beszélni,ragaszkodtam hozzá,szerettem..stb.A mai napig tisztelem őt,és úgy gondolok rá,mint példaképemre.Ez a nő rettentő nyugodt volt.Amikor mellette voltam,akkor állandóan nyugodt csendet éreztem.Pont erre volt abban az időszakomban szükség.Voltak dolgok,amiket anyával is megvitattam,de sok dolgot a tanárnővel beszéltem meg,mert például sok dologról anya nem volt olyan tájékozódott,mint a tanárnő.De a szívügyeimet is elmondhattam neki.A szeretetben nem lehet túlzásokba esni,nyugodj meg!A lányod egy egészséges kamasz,aki pont,hogy nem lázad,hanem próbál alkalmazkodni.Az a lényeg,hogy egy tapasztalt felnőtt segítségét,véleményét kéri ki!!Gondold el,hogy mennyivel rosszabb lenne,ha egy másik kamasz tanácsát kérné ki,aki lehet,hogy hülyeségeket mondana neki,mert mondjuk ő lázadó..stb.Persze ezzel nem hülyézem le a kamaszokat,mert még én is annak érzem magam,ennél fogva az is vagyok,de felnőttként is ezt az elvemet befogom tartani.:)

Nyugodj meg!:D

17/L-igen,a leírtak óta eltelt 3 év.Hiányzik ez a tanárnő,de most a jövőmre is koncentrálnom kell.Megígértem neki,hogyha lesz lagzim,akkor arra meghívom.Meg esetleg ha gyerekem lesz és lányom lesz,akkor az ő nevét fogja örökölni.:) De mindegy is,az a lényeg,hogy egészséges legyen.

Szerintem normális!

De ha tényleg sokmindent megbeszél vele akkor ez annak is lehet akár az oka hogy úgy érzi nem törődnek, foglalkoznak vele.vagy azért mert a szüleivel nem sokat beszélget... De persze akkor is normális ez ha elég törődést és szeretetet kap.

Én a suli védőnővel szoktam sokat beszélgetni sokszor neki mondtam el ha baj van, mert számíthattam rá ő pedig szivesen meghallgatott és segített. Bár én depressziós voltam és ez ügyben beszéltem vele legelőször és azóta szoktam beszélgetni vele.

Velem viszont a szüleim nem nagyon foglalkoznak annyi volt itthon a kommunikáció hogy szia heló plusz a veszekedések, most annyival másabb a helyzet hogy nen nagyon van veszekedés... Szóval nem voltak barátaim és nem nagyon beszélgettem bárkivel is.

És így jobb mer legalább tudok kivel beszélni ha szükségem van...

Tök normális dolog.

Mi annak idején szinten minden magánéleti problémánkkal amit képtelen voltunk megoldani egyeül of.hez rohangáltunk. Ok: olyan volt nekünk mintha a pót anyánk lenne.

Ja és szerintem inkább örülj, hogy vele beszéli meg mert lehetne rosszabb helyzet is.