Mit csináljak a lányommal? Úgy érzem, elbuktam szülőként

"Bekerült egy társaságba és hétvégén és délután alig volt itthon.Nem szóltam,mert a jegyei jók voltak. "

Ha hibáztál, akkor ez volt! Sokan szülőként hajlamosak vagyunk belefutni abba, hogy kicsit durván fogalmazva a gyereket egyfajta "tanuló robotnak" tekintjük és minden egyéb dolgot a tanulás eredményétől, a teljesítménytől teszünk függővé.

A gyerek időrendje, programja, otthonléte akkor is fontos, ha kitűnő tanuló. Attól még, hogy kitűnő, nem engedem el az éjszakába 18 éves kor alatt! És igenis elvárom, hogy a hétvége bizonyos részeit töltse a családdal, a másik felében jöhetnek a barátok, vagy engedem őt el egy pár órára, de semmiképpen sem rendszeresen egész napra, vagy éjszakára!

Természetesen a lányod viselkedésében benne van a szokványos kamasz kori lázadás, de arról nem írtál, hogy milyen a kapcsolatotok, mennyire vagytok őszinték egymáshoz, mennyit beszélgettek, mennyire bízik benned!

Úgy érzem, ezzel az iskolaváltással ismét nem a valódi problémát kezeltétek.

Én amit most tennék, hogy elutaznék vele valahova, valami jó helyre egy hosszú hétvégére és megpróbálnám újra megismerni őt. Beszélgetnék vele, én is mesélnék őszintén (!) az én régi kamaszkoromról, a szülőkkel való konfliktusomról, a szerelemről, szexről stb. És kérdeznék, kérdeznék, hogy hogy érzi magát, mitől érzi jól magát, mit adnak számára a haverok, a buli. Mindezt úgy hallgatnám, hogy nem ítélkezem felette, hanem próbálom megérteni, elfogadni ezt a krízist, amibe benne van.

Nem dorgálnám, hanem értően, figyelmesen meghallgatnám. Első körben csak ennyi. Muszáj újra a bizalmat felépíteni köztetek.

Később jöhetnek a tervek, a vizsga átbeszélése, de ne te dönts helyette, hanem legyen a nyelvvizsga közös döntés, amibe neki is van beleszólása. Ha kiveszed a kontrollt a kezéből, akkor egy kamasz nem fog neked kisgyerek módjára engedelmeskedni.

Minden napirendi pontot közösen kell egyeztetni, amit elvársz, azt persze tárd elé, min ahogyan azt is, hogy a szórakozásnak mik lehetnek a keretei. (mikor meddig mehet, ki megy érte stb) A korlát egyben kapaszkodó is!

Sok munkátok lesz most egymással, neked és neki is változnia kell. Az önfejűség és makacsság ne tévesszen meg, a legkeményebbnek tűnő serdülő is belülről egy szorongó, szeretetre éhező kis ember:) sok sikert, majd írj, hogy alakult

Akkor hisztizzen a szobájában. Addig se a te pénzed és időd megy el a hülyeségeire.

Nem egy nyelvvizsgán voltam már, és nem olcsó mulatság. Egy nem akkreditált nyelvvizsga ára is könnyen 20 ezer fölé rúghat. Ezt a pénzt jól értem, hogy kidobtátok az ablakon?

Közben győzködd, hogy tanuljon, és jutalmazd, ha jó jegyet kap, vagy részt vesz valamilyen versenyen. Ha látja, hogy a tanulmányi eredményein múlik a bulizgatása, több kedve lesz a könyvek fölé görnyedni.

Az erős iskola nyílván nagyobb stresszel jár, valahogy le kell vezetni a feszültséget, én nem vagyok ellene annak se, hogy 15-16 évesen már piálgasson haverokkal az istenadta, de ha túlzásba viszi, akkor bizony legyenek következményei...

Akkor feküdjön a szobájába,beszélj a fejével esetleg 1-2 tasli segíthet,szerintem igenis ne maradozgasson ki éjjel pláne nem 3-4 ig.Legyél keményebb sokat beszélgess vele,egy-két lazább programra(mozi,délutáni program szülinapi v

buli) engedd el de csak feltételekkel

Az én szüleim is hasonló problémával néztek szembe pár évvel ezelőtt, tényleg nehezen kezelhető voltam és önfejű, és a középiskolába bekerülve hasonlóan viselkedtem. Tényleg sok stresszel jár, hogy egy közösségből akikkel kiskora óta együtt volt(1-8. osztály) kiszakadt és teljesen más embereket kell megismernie, hozzájuk és a középiskolához alkalmazkodnia.

Engem legjobban az úgymond "laza korlátozásokkal, szabályokkal" lehetett a legjobban motiválni. Ha valamit egyszerűen hülyeségnek, irreálisnak tartottam egyszerűen sz*rtam rá és csináltam ami jól esik. Ezekre válaszként jöttek a szobafogságok, netmegvonás, tv megvonás és társai. Ez körülbelül 1 évig ment, közben folyamatosan megszegtem ezeket és újabb büntetéseket kaptam. Aztán, édesanyám egyszerűbb szabályokat vázolt fel pl.: legyél meg 4,0 minimum. Ez nem egy halálosan nehezen teljesíthető dolog, kis tanulással laza, ha valami nem megy mással lehet korigállni ennyi. Hívjam fel telefonon párszor éjjel hasonlók. Innentől kezdve sokkal normálisabban kezdtem viselkedni és jobb lett a viszonyunk is. Szerintem az iskolaváltás akarata ellenére szörnyű döntés volt, ezzel megmutattad, hogy IGENIS AZT CSINÁLOD AMI NEKEM TETSZIK, na igen csak ő is ugyan ezt fogja csinálni(tánc abbahagyása, nem megy nyelv vizsgázni, inkább falat bámul mint tanulna)