Miért akarja a legtöbb szülő a saját akaratát a kamasz gyerekére eröltetni? Pl hogy hol tanuljon, hogy minek.

Mert szeretnék, ha a gyerekük jó munkát kapna. Apukámnak van pár hatalmas cége. Ingatlanokat közvetít, még akkor kezdte, amikor az emberek nagy részének fogalma sem volt az internetről, mert teljesen új dolog volt és még a google sem létezett. Apa szeretné, ha a három gyereke közül valaki a nyomdokaiba lépne, és a természetünk alapján engem tart a legalkalmasabbnak ehhez. Viszont én művészi pályát szeretnék. Apa nehezen emésztette meg, talán azért könyebben, mert anya szeretett volna művész lenni, csak későn kezdte a felkészülést, így teljesen véletlenül az ő álmát váltom valóra. Mondták, hogy lehetnék pszichológus is, foglalkoztat ez a dolog is nagyon, de inkább a művészet. Apa megemésztette a dolgot, mellettem áll, megmondta, hogy ha később szeretnék, akkor dolgozhatok nála és reménykedik, hogy az öcsém vagy a húgom szeretné majd átvenni a helyet, de tudja, hogy nem leshet kényszeríteni, őt például tanárnak vagy papnak szánták a szülei, mivel ők misszionáriusok és a mamám tanárnő is. Anya meg segít nekem a felvételire való felkészülésben, fizeti nekem a havi 14.000-et különrajzra és tőle szoktam kérni építő jellegű kritikát a rajzaimra. Elfogadták merre menjek, a tanulást sem erőltetik már, megmondták , hogy: -Lányom, ha nem vesznek fel a művészetire a jegyeid miatt nem okolhatsz minket, mert szóltunk.

Viszont ha a szülő dönti el, hogy melyik középiskolába menjen a gyerek azt utálom. Az embernek saját magának kell eldönteni. Ha az iskolát a szülők döntik el az már nem oké szerintem. A szülők adhatnak tanácsot és itt van a határ is.

Igen, de vannak szülők, akik azt hiszik, hogy csak az a helyes út, amit ők annak tartanak.

Vagy pl. egy pékkel nem lehet villogni a szomszédok előtt, de azzal már igen, hogy a gyerekem az orvosira jár. vagy a szülőknek volt valami vágyuk amit nem valósíthattak meg és a gyerekeiken keresztül próbálják elérni.

"Nálunk" tavaly az volt,(hetedikes voltam) hogy Kecskemét környékére megyek, mert ott jó iskolák vannak, de az nagyon messze van meg másik megye is..

Eddig úgy van,hogy Szolnokra megyek, ami 30 km-re van, jóval közelebb mint Kecskemét.

A szüleim támogatnak ebben a döntésben, én néztem ki a szolnoki sulit, és mikor bejelentettem hogy oda szeretnék menni, akkor azt mondták "ha ezt szeretnéd." Tudják, hogy arra a szakra szeretnék menni, amiben jó vagyok, mert abból versenyekre is jártunk, és tapasztalták az eredményességemet.

A szülők jobbat akarnak mindig a gyereknek, de a gyereknek is van véleménye, azt is meg kell hallgatni!