Miért ér a gyerek kevesebbet egy felnőttnél?

Miért érne kevesebbet?

Összességében nem ér kevesebbet. Bizonyos feladatokra, dolgokra viszont természetesen kevésbé képes mint egy felnőtt. De ettől még nem ér kevesebbet... Sőt, érzelmileg sok gyermek többet ér mint néhány felnőtt.

Nem érsz kevesebbet. Vannak olyan népek, ahol bizony egyenrangú a gyermek:

"Nyaralásunkon a zsirai panzióban összefutottunk egy jamaicai sráccal. Az első percben feltűntek a népeink közötti különbségek. Jókedvet árasztott, egyből mindenkit odavonzott a nyitottsága, hajnalig beszélgettünk ismeretlenül a társaságban (jó, anyukák kicsit hamarabb leléptek). Amikor a kisfiam is mondta, ami épp eszébe jutott, a srác egyből leintett mindenkit: pszt! Hallgassuk csak, mit mond a gyerek! Náluk a gyerekek a legfontosabbak..."

Sajnos a mi kultúránk más, és valószínűleg a mi szüleinket is így nevelték. Ezzel nem lehet mit tenni :( Majd, ha lesz saját csemetéd, ne így csináld, mert Te már tudod, ez nem járható út...

nem ér kevesebbet de egy gyerek nem felnőtt mások a kötelezettségei és a jogai is. Sokan a két végletbe tartoznak,a gyerek a minden,ki van a feneke is nyalva, vagy a gyerek nem ér semmit és földbe tiporják.

Egyik sem jó,nem kell megalázni,mindenért hibáztatni,úgy kezelni,mint egy koloncot ami semmire se jó,de a gyerek tanuljon,tiszteletet,udvariasságot,neveljék meg rendesen,ha két felnőtt beszélget akkor igenis várja meg még befejezik,ne szóljon közbe,ne lökdösse fel a felnőtteket,mert Ő csak egy gyerek neki mindent szabad.Szerintem érted mire gondolok,egyátalán nem jó,ahogy a szüleid bánnak veled,de amit az utolsó ír,hogy mindenki maradjon csöndben amíg a gyerek beszél is túlzás.

úristen kérdező, menj el a gyermekvédelemhez

de most komolyan!

Én is hasonló "helyzetben" vagyok... :/

15/L

Gyermekvédelem? Komolyan?:D

14 éves lányról van szó, ha valaki visszaemlékszik arra, milyen érzései voltak ilyen idős korában, egyből rájöhet, hogy valószínűleg ugyanilyen cipőben járt.:)

A szüleim esküdt ellenségeim voltak kb. 17 éves koromig, úgy éreztem, mindenért lecsesznek, nem értenek meg, totál hülyének néznek.

Azóta felnőttem, és rájöttem, hogy bizony nekem nem kellett volna úgy beszélnem velük mint a hülyékkel és sok dolgot nem kellett volna megengednem magamnak. Ilyen korban természetes, hogy úgy érzed, sz.rba sem néznek, pedig nem így van.