Kamaszok, ha lenne egy ilyen iskolatársatok mit gondolnátok róla, hogy viszonyulnátok hozzá?

Nekem is van hasonló osztálytársam. Eleinte próbáltunk vele beszélgetni, de majdhogynem hátat fordított nekünk...

Én személy szerint nem foglalkozom vele, ha jól érzi magát egyedül.

Én már nem vagyok kamasz, de anno volt ilyen osztálytársam. Akkoriban még nem voltak ilyen okosok a mobilok, mint ma, csak örültünk, hogy nem csak két színű a kijelző, és tud fotózni. :) Szóval ő nem nyomkodta a mobilját, csak csendben ücsörgött.

Én egyszer megpróbáltam vele beszélgetést kezdeményezni, de miután 8!!! olyan kérdést tettem fel neki, amire akármilyen hossza kifejtett választ adhatott volna, és ehelyett ő 1-1 szóval tudta le az összes választ, akkor úgy döntöttem, hogy hagyom a p....ba. Mire végzősök lettünk, addigra összebarátkozott 1-2 szintén csendes típusú emberrel az osztályból, de velük sem sokat beszélgetett.

A sorsa nem volt rossz, soha senki nem bántotta, nem szekálta, nem lett kiközösítve, csak szimplán nem erőlködtünk azon, hogy olyasmit erőltessünk rá, amihez semmi kedve.

Van ilyen osztálytársam. Hetente 1x-2x váltok vele pár szót, és ennyi. Jó arc, senkinek sincs baja vele, mindenki felfogta, hogy ő nem a "társas fajtából" való, jobban érzi magát egyedül.

Csak az osztály köcsöggyereke szól be neki néha, de ő is csak azért, hogy meglegyen az aznapi "kemény vagyok" érzése.

Azt gondolnám hogy hasonlít rám, meg tudnám érteni.

Az én iskolámban valószínűleg ugyan arra a sorsra jutna mint én, egész nap b*sztatnák, hülyeségeket pletykálnának róla. Ha kibírja anélkül hogy depressziós lenne akkor szerencsés, ha nem, és elmegy egy pszichológushoz akkor meg imádkozhat hogy az osztály ne tudja meg mert ez plusz egy okot ad a piszkálódásra.

Én megpróbálnék vele beszélgetni, legalább annyit hogy megtudjam, önként szeretne egyedül lenni vagy barátkozna de nem tud. Ha így jó neki akkor meg hagynám. És ha piszkálnák próbálnám védeni, mert az én sulimban ezt más nem tenné meg.