Kedves fiatalok/Fiatal felnőttek! Ti is voltatok lelkileg ilyen instabil állapotban, amikor az életről, tovább tanulásról. Stb. kellett döntenetek? Nekem mit javasolnátok?

Mi szeretnél lenni? Mi az amihez nem erzed eleg jonak magad?

Onbizalmad akkor lesz, ha lesznek sikereid vagyis ha a legkisebb pozitivumit is ugy tudod ertekelni, hogy annak reszese vagy azert tettel valamit stb.

Amikben hibasnak erzed magad azokra tekints ugy, higy igen elkovettem, de levonom a tanulsagokat, megjegyzem higy ne es akkor kovetkezoleg hogyan igen. Es ezt egybol pozitivan megfogalmazva mondhatod is utana, olyan ember vagyok es akarok lenni. aki felismeri, ha hibazott es tud belole tanulni stb. Ha most felveteli elott allsz meg, akkor tanulj ahogy csak toled telik, mert ez a legtobb amit tehetsz, ha felvesznek akkor orulj, ha nem akkor probald meg ujra, addig tanulj olyat amitol jovore nagyobb esellyel vesznek fol.

stb.stb.

Valojaban az a lenyeg, hogy ne gondold, hogy oriasi nagy dolgokat kell meglepned, mert attol konnyen megijedunk fiatalkent, probald folfogni egy nagy kalandnak, amibe belevagsz es elvezni magat a rolyamatot a nehezsegeket is!

meselek egy kedves tortenetet: egyik csoporttarsam az egyetemen el akart utazni tobb ezer kilometerre egy masik foldreszre, se penze nem volt, se nyelvtudasa, se elkepzelese es legfokeppen batorsaga. Aztan egyszer egy eloadas vegen az eloado, aki epp egy masik foldresz felfedezo utjarol beszelt azt mondta, hogy ugy lehet eljutni valahova, hogy az ember oda akar menni es elindul.

Ez annyira megragadta a csoporttarsam fantaziajat, higy meg aznap este ugy dontott "elindul", hiszen csak rajta mulik eljut-e valaho oda ahova o szeretne. Es eljutott: persze penzt kellett szereznie (gyujteni, dolgozni erte), utananezni hogyan es pontosan hova kell utazni, utitarsakat toborozni, nyelvet tanulni, de ket ev mulva ott volt. Es nem banta meg.

Te sem fogod :-), csak tedd meg az elso lepest.

Leírom az én történetemet!

Én akkor éreztem magam "csődtömegnek", amikor rájöttem, hogy nincs célom..

Mikor 3.-os koromban eldöntöttem, hogy a XY ZZS Gimnáziumba szeretnék majd járni, azt komolyan is gondoltam. Fel is vettek a hatosztályos gimibe, pedig 5-6-szoros a túljelentkezés.. De volt egy célom, és küzdöttem érte.

Aztán valahogy leeresztettem.. Tudtam hogy a gimiben kis 7.-esként még rengeteg időm van pályát választani, és a tanulás se érdekelt már annyira mint általánosban.

Aztán eljött a 10. évvége... Közölték hogy akkor emeltet kell választani (ugye valami(k)ből emelt szinten is lehet érettségizni) egy hétvége alatt.

Na végem volt... Eleinte még csak agyaltam, tanácsokat kértem a barátaimtól/ismerőseimtől/szüleimtől, hogy mégis melyik irányba kéne mennem, mi lehet a nekem való munka.. De valahogy azok, amiket mondtak, nem fogtak meg, mind olyan távol álltak tőlem. Nem tudtam volna elképzelni magam idegenvezetőként vagy tolmácsként..

Aztán pár nap múlva már rendesen kezdtem kétségbeesni. Aztán megint eltelt egy nap, na akkor már eltörött a mécses is. Két napom maradt, és azt sem tudtam mit akarok kezdeni az életemmel..

Végül felvettem a törit (mert az kb. mindenhova jó) és a franciát, csakhogy legyen egy nyelv is.. De ekkor még mindig nem tudtam mihez akarok kezdeni, és el sem tudod képzelni, hányszor gondoltam át, hogy mit veszek fel.. Megofrdult a fejemben a magyartól kezdve a matekon át minden.

De apukám látta rajtam hogy tényleg el vagyok veszve, keresett egy pályaválasztási tanácsadót nekem.

Elég volt 3 alkalom (még úgy is, hogy azt mondta nehéz eset vagyok), és végül rájöttünk, hogy pszichológus leszek :) Úgyhogy a fő cél ez. És már alig várom!

VIszont ellestem pár dolgot. Először is, gondoldd át, hogy mi tesz boldoggá. Például, én imádok segíteni az embereknek és állatoknak egyaránt. (Sajnos a kémia nem megy, ezért nem tudok állatorvos lenni. Állatokkal majd munkán kívül fogok foglalkozni.)

Nem kell nagy dologkra gondolni. Csak olyanokra, mint: érdekel-e mi hogy működik, vagy szeretsz-e segíteni, vagy kreatív vagy-e, szeretsz-e vezető pozícióban lenni, vagy könnyen észreveszed-e az összefüggéseket, esetleg szeretsz egyedül lenni vagy pont hogy csapatjátékos vagy, szeretsz emberekkel találkozni..? Ilyenek :)

Az a lényeg, hogy ne görcsölj rá! És ha volt egy célod, azt miért engedted el? Sokszor amúgy a környezeted jobban tudja mi kell neked mint te magad.. :) Hallgass rájuk!

Nem kell megijedni, nem olyan nehéz ez.

Aztán menj fel a felvi.hu-ra! Nagyon hasznos oldal.

És ha már meg van, hogy mi leszel, mindenképp motiváljon! Tegyél ki képeket arról, hogy mi az, amit el akarsz érni majd a későbbiekben. Vagy valamit, amiről mindig eszedbe jut, hogy miért is érdemes küzdeni! Az a legnagyobb kudarc ha meg sem próbálod!

És ne feledd: Célok nélkül nem fogsz elérni semmit!

:S

Kisregényt írtam! :D Bocsi.

16L

Nekem ilyen a középiskolai felvételi előtt volt. Egészen a felvételi előtti kb két hétig tipikusan ez a "chh nekem menni fog,istencsászárkirályvagyok" hangulatban voltam, majd rám tört az "úristenemnemtudoksemmitésmégutcaseprőneksemfognakfelvenni"

anyukám segített nagyon sokat, nélküle, tuti nem ment volna.