Kamaszok, kellett már gipszben járnotok suliba? Ti is észrevettétek, hogy mindenki a gipszeteket bámulja?

Én 2. osztályos általános sulis voltam, amikor eltörtem a kezemet. A megszokott 6-7 hét gyógyulási időn túl, plusz heteket kellett viselnem, mert az oktondi orvosok nem vették észre, hogy elvannak mozdulva a csontok, és ezáltal rosszul forrt össze, ezért újra eltörték, drótozták. Marhára vártam már, hogy levegyék, mert eléggé viszketett alatta a kezem, és kezdett bepállott seggszag lenni a gipsz alatt, ami rohadtul zavart. Mondjuk voltak előnyei is, pl. nem kellett tesiznem, órán nem kellett jegyzetelnem, mivel pont a jobb kezem volt elpattanva. Összességében nem emlékszem rá, hogy engem zavart volna az, hogy mások a gipszemet bámulják, vagy csak tettem rá.

Szerintem téged se foglalkoztasson ez, hogy ki néz, ki nem a gipszed végett. Ez egy múló állapot. Nem egészen két hónap múlva megszabadulsz úgy is tőle. Addig is jobbulást! ;)

Én még 8. osztályban tigrisbukfenceztem egy szerencsétlent tesiórán. Hazamentem, de mivel nagyon fájt este bementünk az ügyeletre. Kiderült, hogy a csont elcsúszott, ezért megcsavarozzák (a csavar 5 hónapig volt benne). Hajnali 1-kor műtöttek meg, majd másnap egy sínes gipsszel hazaküldtek. Az egy hétig volt rajtam, akkor nem engedtek iskolába. Utána leszedték, és kaptam egy körköröset 4 hétre. Mikor iskolába mentem, először mindenki megbámult, kérdezgették, hogy mi történt, de az osztálytársaim kb. 1 nap alatt megszokták a gipszet rajtam. Igazából, még jó is volt. Mivel a jobb kezem sérült le, nem tudtam írni, ellóghattam a tesiórákat. Mindenki segített, mentem az utcán, és ismeretlen emberek ajánlkoztak, hogy viszik a táskámat, segítenek kinyitni az ajtót, bekötik a ciőfűzőmet. Szóval, úgy őszintén: nagyon élveztem. Jó időszak volt. :)

Nem szabad foglalkozni vele, hogy bámulják, sokkal inkább kíváncsiságból csinálják, mint bántásból.Jobbulást! :)

16/L