Fiúk, lányok milyennek tartjátok ezt a mai világot ti akik most élitek tinédzser éveiteket? Milyen dolgok vagy kik nyújtanak menedéket, vigaszt? Vagy teljesen jól érzitek magatokat a bőrötökben?

kedves kérdező,

nemtudom pontosan mit értesz az „ezek” alatt ha már így rákérdeztél leírom így nagyjából összefoglalva.

12-13 éves lehettem mikor először rágyujtottam,nem volt semmi különösebb oka,nem azért tettem,hogy nagylánynak tűnjek hisz majdnem egy évig rá se gyujtottam más előtt.sajnos nagyon hamar rá is szoktam és mivel megnyugtat leszokással nem igen próbálkozom.13 évesen rugtam be először szilveszterkor 3-4 barátnőmmel nagyon csúnyán lerészegedtünk de nagyon élveztük.aztán nem ittunk még minden hétvégén csak ha olyan alkalom volt.aztán 13-14 éves lehettem mikor először szivtam azt se azért csináltam,hogy felvágjak, csak világ életembe(mainapig) nagyon érdekelt a fű,és a kábítószerek. kb 3x csináltam ,nem értettem meg mi benne a jó.aztán 9.előtt bekerültem egy baráti társaságba..velük már többet ittunk és buliztunk majd jött nekem egy mélypont szóval 14 éves koromtól 15 éves koromig szinte minden hétvégén talaj részeg voltam. aztán ez a társaság feloszlott és én mégjobban magamba fordultam. ugyanúgy iszogattam minden hétvégén csak nem a sárga földig ittam magam…megtanultam mértékkel inni és bulizni.15 évesen jöttem össze a barátommal aki lelkileg helyretett.:) még mindig ugyanúgy bulizunk,iszunk minden hétvégén mert szerejtük,jól érezzük magunkat,kikapcsolódunk de már sokkal visszafogottabban mint anno gyerek fejjel.úgyhogy igen nekem ez a kiskamaszkori ivászat és bulizás afféle segélykérés volt.

gondolom az ezek alatt még a szívást is értetted.mint leírtam kb 13 évesen kezdtem el majd abbahagytam nagyjából 2 évig és 15 évesen kezdtem el már kicsit többször. eleinte csak havonta, aztán csak bulikba,csak hétvégente aztán most nyár elején estem bele sajnos a depresszióba és a történtek miatt volt hogy ebbe menekültem de akkor sem volt olyan,hogy minden nap beszívtam volna inkább olyan 3 naponta.ahogy elkezdődött az iskola visszatértem a csak hétvégés szíváshoz,vagy nagyritkán hétköznap este ha el akarok kicsit gondolkodni vagy ideges vagyok esetleg nemtudok aludni. szívni például azért szívok,mert teljesen kitud kapcsolni,ha a barátaimmal csinálom akkor is mindig megvan a hangulata hogy röhögünk és azt se tudjuk min,hogy sírásig eltudunk mélyülni egy beszélgetésbe és teljesen megnyílni a másiknak,ha a barátommal csinálom akkor is végig beszélgetünkk mélyebbnél mélyebb dolgokról,vagy csak hülyéskedünk,esetleg romantikázunk,filmet nézünk vagy sorozatot,akár gyönyörködünk a hóesésbe és csak merengünk...jobban kinyílik az elmém olyankor,jobb a zene,jobbak a kaják,jobb a szex,jobban tudok írni,nem idegeskedek,eltudok aludni..és még sorolhatnám SZÁMOMRA mi,és hogy mennyi jó dolgot ad.persze nem azt mondom,hogy helyes,hogy ezt csinálom,más droghoz még nem nyúltaltam.és nem osvagyok függő..nem idegeskedek,nem leszek depressziós ha nem tudok venni magamnak vagy ha akár egy hónapig nem is csinálom(amúgy a tévhittel szemben nem okoz függőséget,csak az agyad szokik hozzá a tudathoz,hogy be vagy szívva).szerintem ha ésszel csinálja az ember és mértékkel nem egy rossz dolog.ugyanúgy teljes nélküle az élet,csak nekem kell egy kis plusz.