Hogyan kaphatnám vissza az életkedvem? Hogy lehetnék megint kedves?

Nálam is ez a helyzet, bár én jópár évvel idősebb vagyok nálad. Eddig én voltam mindenki szeme-fénye, itthon is csacsogtam, mindenki odavolt értem azért, mert olyan voltam, mint egy bújós kismacska. Mostanra néha én is oda-odaszúrok egy-kettőt az embereknek, de attól még ugyanúgy szeretnek, ahogy eddig. Az ember változik, ez van.

Ne akarj mindenkivel kedves lenni, nagyon fárasztó. Inkább legyél mindenkivel előzékeny és udvarias, és csak azokhoz legyél igazán kedves, akiket szeretsz. Nem kell megváltani a világot, hidd el. :)

Nem elegek neked az iskolai barátok? Elvégre 15 éves vagy, a fél napodat a suliban töltöd; ha ott nem vagy magányos, akkor félig már meg is van oldódva a helyzeted. :)

Szerintem azok tetejébe, amiket felsoroltál, még van benned egy nagy adag feszültség és frusztráció, nem találod a helyed, és legszívesebben csak feküdnéd egy paplanba kucorodva. Ezzel semmi baj, ígérem neked, hogy kinövöd, és 15 évesen ugyanez voltam. Plusz nem voltam valami szép lány, sőt az eszem miatt furán is éreztem magam a többiek között. Két-három és, és egy vadiúj "kérdező" fog előbújni a bábjából, és annyira büszke leszel majd magadra, hogy ennyi mindent elértél, és hogy a sok sza.rság a múltadban mennyire megedzett. :)

És a tanács: olvass vagy sportolj. Nagyon sok fiatal lány ilyen élethelyzetben kezd a könyvek felé fordulni. Egy jól megírt történet kirángat a "mélyből", és ugyanúgy lehet a végén viháncolni 15 évesen, mint 25 évesen. Ha akarod, majd írok pár címet, amiből meríthetsz, amik talán megoldással szolgálnak neked. A sport pedig nagyon jó, felszabadít, leadod a feszültséget, nem leszel frusztrált. Én minden reggel guggolást és felüléseket csinálok, plusz egyéb tornát, mert már enélkül neki sem tudnék indulni egy napnak.

És a barátodra rátérve. Tudom, hogy mihelyst elolvasod a válaszom, azt fogod gondolni, hogy "Haha, könnyű azt mondani, ez más volt!". Volt valakivel az első kapcsolatod. Írtad, hogy hamar jöttetek össze, és szakítottatok. 15 éves vagy. Ez lehet, hogy durva lesz, de 15 évesen az ember nem érett a mély és tartós kapcsolatokra, mert nem olyan az érzelmi világa, nincs mögötte elegendő év, élettapasztalat. De azért nagyon jó, hogy volt/lesz barátod, mert így ahhoz is hozzájárulsz, hogy megtaláld önmagad. Egyszer olvastam valahol, hogy ha nem vagy tisztában magaddal és nem szereted önmagad, akkor hogyan várod el, hogy más szeressen? Lépjél túl a volt barátodon, nehogy az legyen, hogy ő majd hirtelen megtalálja a "nagy szerelmet", és aztán te emiatt összetörj. Lesz még fiú az életedben, annyi év áll még előtted. Próbáld kiverekedni magadat ebből a hangulatból, keress valamit, amivel lefoglalod magad, ismerkedj, tanulj. Beszélgess a szüleiddel. Ezalatt nem azt értem, hogy mondj el olyat, amit nagyon nem akarsz, hanem csak tölts időt a közelükben. Ha anyukád mellett vagy, amikor mondjuk főz vagy mos vagy tereget, szerintem nem fog elzavarni, hanem őrül majd neki, hogy a kamasz gyereke nem löki el magától. És ha puskaporos otthon a hangulat, ajánlom a kismacska-módszert, saját fejlesztés. :DD Ennek az a lényege, hogy bújj oda hozzájuk, kérj elnézést, amiért morcos vagy és nem lehet hozzád szólni, kérd meg őket, hogy töltsetek együtt időt, pl. menjetek el korcsolyázni, szerintem már nemsoká lehet, vagy menjél el velük egy bevásárlásra, süss valamit anyukáddal, nézz meg egy szörnyű filmet apukáddal. :D

Végül pedig hidd el, hogy túl fogsz ezen lépni, nem lesz mindig olyan rossz! Ha már volt egyszer barátod, könnyen jön a következő, és ki tudja, lehet, hogy ő lesz a nagy Ő. Remélem, segítettem. :)

19l