Az ilyen szülők nem veszik észre, hogy ártanak a saját gyereküknek?

Én 17 éves vagyok, nagyon jófej, támogató, nyitott szülőkkel. Mindig megbíztak bennem, azt nézek és olvasok a mai napig amit szeretnék. A Szent Johanna 13 évesen igenis teljesen jó, semmi kivetnivalót nem találok abban, ha valaki vámpíros, erőszakos cuccok helyett ezt a sorozatot olvassa. Én sem maradtam vissza a fejlődésben, nem làtom emiatt rózsaszínben a világot, stb. Èn meg például az Alkonyat-őrület ellenére sem olvastam egyetlen olyan könyvet sem,pedig a kortársaim nagy többsége igen. Nekem egyszerűen nem jött be, ennyi. A filmekkel/sorozatokkal is így vagyok, azt nézem amelyik valóban valami értékeset tud adni számomra, például nyelvgyakorlási lehetőséget, másik kultúra megismerését, esetleg történelmi, politikai ismereteimet bővíti. Persze a szórakozás is szempont, de az ilyen öncélú trágárság, agresszió, vagy eltúlzott szexuális tartalom vagy egyéb túlzásba vitt hatásvadász elemek engem nem szórakoztatnak, és nem is érzem úgy, hogy amiatt, hogy ezeket a típusú sorozatokat én nem nézem, valamiről lemaradnék, vagy kevesebb lennék. Minden jelenleg jónak mondott sorozatnak szoktam adni egy esélyt, de el tudom dönteni , mi az ami valóban megéri az időráfordítást. Szerintem az én szüleim teljesen normálisak, nagyon szerencsének tartom magam miattuk.

17/L

Kedves kérdező!

Nekem amikor 13 évesen olvastam, nagyon sok mindent adott a Szent Johanna Gimi. Nem vagyok/voltam fan, vagy ilyesmi, de jó volt arról olvasni, hogy nem muszály inni, cigizni, vagy éppen drogozni ahhoz, hogy az embernek legyenek barátai. Amikor olvastam, épp iskolaváltás előtt áltam, féltem, hogy az én értékrendemmel nem leszek 'népszerű', nem lesznek barátaim. A könyv és a szüleim támogatásának hatására azonban legyőztem az aggodalmamat, magabiztosan érkeztem az új közösségbe. Számomra ez több mint elég ahhoz, hogy egy könyvet ne tartsak 'szennynek' :)

Nem ismerem egyiket sem, tévét nem nézek, és tiniregényeket sem szoktam olvasni.

Viszont nekem az a véleményem, hogy ennyi idősen már nem nagyon tudja a szülő meghatározni, hogy mit olvas a gyerek. Nem ülök ott mellette egész nap, ott a net, akár pornóregényt is letölthet róla, ha akar.

Nagyon rossz élményeid vannak a könyvvel kapcsolatban kedves Kérdező :)

Én szerintem nagyon túlmisztikfikalod a kérdést, számomra az egész szerelmi szál-dolog annyit jelentett, hogy az írónő alaposan körbejátra a goodgirl-badboy témát, ami nem egy különleges dolog, nem ez az első regény, amelyben ilyen szerelem van a középpontban. Nem hiszem, hogy egy könyv bárki számára is megmásíthatatlan elveket állítana fel, inkább a jó szülő-gyerek kapcsolat a kulcs. Mellesleg néha szerintem nem árt másról is olvasni, mint amit okvetlenül helyesnek, 'jó példának', tartunk, én mindig úgy állok ehhez, hogy tágítom a látóköröm. Egy kamasznak a példamutatás nem ott kezdődik, hogy csak szigorúan reális, száraz könyveket olvashat. Az álmodozàs, sztárokba beleszeretés teljesen normális dolog kamaszkorban, szerintem mindenki átesik ilyenen. A Szent Johanna Gimi nagyon szirupos, mert a gyenge konfliktusok mellett mindig a jó győz, az álmok valóra válnak, egy szép, jó világot mutat be. Őszintén, én örülök, hogy annak idején elolvastam, sok boldog órát okozott, mikor olvastam, nem mutatott rossz példát, nem áhítoztam bunkó, népszerű, ostoba fiúk után. A könyv sikere nyilván nem volt véletlen, azért ennél sokkal csöpögősebb könyvek is vannak hasonló kategóriában.