Normális viselkedés ez egy 18 éves gyerektől?

Én is egyedül éltem anyukámmal. Nem volt ebből gond. Ettől még szeretetben éltünk. Én is sokat voltam otthon egyedül, de ettől inkább önálló lettem, nem szemtelen.

Én tuti nem mertem volna így beszélni anyukámmal, mert akkor biztosan kaptam volna egy jókora pofont (nem vert, de ez tuti kiborította volna). Szóval szerintem ne hagyd ezt következmények nélkül. Ha valami rosszat csinál, akkor kapjon büntetést. Pl. valami házimunkát neki kell megcsinálnia, nem kap zsebpénzt.

Persze először üljetek le normálisan beszélgetni, hogy mi a baja. Látod, hogy megváltozott, bántja-e valami. De ne számon kérve, hanem inkább érdeklődve. Mondd el, hogy neked mennyire fáj, amikor így szól hozzád. Nem kell sajnáltatni magad, csak simán, tényszerűen mondd el.

Igen, ez normális. Nem szép, hogy így beszél veled, de attól még normális.

Abban például semmi fura nincs, ha azt szereti, hogy nem vagy otthon. Én is ilyen voltam, sőt, vagyok a mai napig is, hogy szeretek egyedül lenni otthon.

Nála ahogy látom, kicsit későn jön ki ez az undokoskodós kamaszkor, de azért ez még mindig a normális kategória. Tudom, azt írod, nem lehet vele beszélni, de azért időről időre próbálj meg olyan alkalmakat teremteni, amikor együtt vagytok, és jól érzitek magatokat. Ha meg azt látod, hogy inkább lenne egyedül, akkor hagyd, most ez egy ilyen időszak.

Persze ha csúnyán beszél veled, mindenképp szólj rá, de ne vedd fel a kesztyűt, ne menj bele veszekedésbe, adok-kapokba, csak mondd meg neki, hogy nem adtál okot erre a stílusra, és te sem így beszélsz vele, ezért ő is legyen szíves visszafogni magát, még akkor is, ha valami nem tetszik neki. Minden alkalommal ajánld fel, hogy ha képes higgadtan, a másikat tiszteletben tartva megbeszélni a problémát, akkor te bármikor kész van erre, de ha nincs meg a megfelelő hangnem, akkor addig nem lesz előrelépés. Rajta múlik innentől kezdve, hiszen ha megbeszélitek a dolgokat, akkor közelebb kerülhet ahhoz, amit szeretne, míg az ilyen odamondogatásból nyilván te sem tudod meg, hogy mit akar igazán, és rosszul is esik. Ha szépen el tudja mondani, mi a baja, akkor a megoldáshoz is közelebb kerültök.

Nyilván nem hülye, ha minden alkalommal megemlíted, hogy normális emberek módjára szívesen megbeszéled vele a problémát, akkor előbb-utóbb rájön, hogy ez lenne a célravezetőbb. Csak ne hagyd magad felhúzni, és ne állj le vele veszekedni.

A vendége van a gyereknek részéhez írnám: a barátnőm szülei csinálták jól. Ha elmentem hozzájuk, először mindketten átjöttek a lányuk szobájába, feltettek pár udvariassági kérdést: hogy vannak a szüleim, járok-e szakkörre stb szintűt, azután bejelentették, hogy akkor hagyunk is benneteket beszélgetni, és kivonultak.

Távozáskor én köszöntem be az ő szobájukba és kész.

nekem 14 évesen nagyon tetszett ez a felnőttként kezelés.

1, elmagyarázom neki, hogy én tartom el az ANYJA vagyok nem a kutyája.

2, ha akkor is így beszél velem szájon vágom

3, ha olyan nagy lány menjen dolgozni és mehet amerre lát.