Mit tegyek, hogy ne dobja ki folyton az ételt?

én is azt mondanám, hogy egyszerűen ne vegyetek olyat, amit ki szokott dobni. Hiába szeretne pl joghurtot enni, nem vesztek, mert "úgyis kidobja".

Átmenetileg ti is kibírjátok, hogy nem esztek ilyesmit.

A tányérjára meg szedj te egy darabig. Csinálj csak annyi kaját, ami tuti elfogy... nem baj, ha nem eszitek degeszre magatokat, majd utána van kis gyümölcs, gy pár óra múlva uzsonna...

Első körben próbáljatok vele leülni és elmagyarázni, hogy az étel pénz és keményen meg kell érte dolgozni.

A másik én elvinném egy hajléktalan szállóra. Felnőttekhez is, és gyerekekhez is. Vagy akár az ő meghagyott fél joghurtjával elvinném egy menhelyre, hajléktalanhoz és odaadnám neki. Talán ha látja hogy az az ember milyen falánkan eszi és szinte sír hogy ehet ilyet, mert már évek óta nem látott és evett ilyen, talán rájönne.

Néha annyira meglepődök ilyen kérdéseken. Én ilyen idős koromban örültem egy joghurtnak. Szinte élveztem, hogy ehetem. Olyan hogy kibontottam és nem ettem meg. Ilyet én nem ismertem soha az életben. De még ma sem.

De még ételben sem. Soha ott nem hagynám. sehol. Volt már rá példa hogy még az egy szelet pizzát is képes voltam becsomagoltatni. Nem érdekel engem ha égő, kifizettem és most nem fér belém, ezért elviszem. Később milyen jól esett.

Én még a kínaiba is képes vagyok műanyag dobozt venni, és belekanalazom a maradékot ami nem fér belénk. Nem érdekel ki mit mond. Ott nem tudnám hagyni!

Itthon sincs olyan hogy nem eszem ki a tányérom. Nagyon ritkán fordult elő hosszú évek alatt hogy vagy kétszer maradt meg. Akkor is félre tettem és később megmelegítettem és megettem. Esetleg a kutyának adtam aki nagyon boldog volt tőle. Tettem hozzá neki kenyeret, ezt azt és csak úgy nyammogta. De ez nagyon ritkán fordul elő.

Én mindent megeszek szinte mindig!

De ételt kidobni? Az szerintem bűn. Annyi éhező ember van ezek a világon. És gyerek is, akik olyan boldogok lennének egy fél joghurt megevésétől.

Én akár bevásárolnék és elvinném hajléktalanoknak amit vettünk és vinnék kanalat, és meg kéne egyék ott amint lehet. Ha látná hogy örülnek és eszik meg és ízlelik azt a finomságot, szerintem soha nem felejtené el azt az érzést.

És mindig eszébe jutna mikor dobná ki. Sőt lehet elvinné annak a hajléktalnnak akár.