Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kamaszok » Kedves szülők! A tinédzser...

Kedves szülők! A tinédzser fiúnk teljesen kifordult magából és nem tudjuk, hogy mi a baj. Miért lett ilyen? Valamilyen ötlet?

Figyelt kérdés

Leírok mindent részletesen, hogy érthető legyen.

16 éves. 2 hete teljesen kifordult magából és olyanokat tesz, mint még azelőtt soha. Eljár szólás nélkül a barátaival bulizni, nem segít a ház körüli teendőkben (kertes házban lakunk), nem megy egy el a boltba, nem tart rendet a szobájában, abba akarja hagyni a focit, nem érdekli semmi csak a telefonja meg a számítógépe, nem foglalkozik a családtagjaival és a rokonaival se. Sose csinált ilyeneket azelőtt. Egy nagyon szolid, segítőkész fiú volt nagy probléma megoldó képességgel. 2 hete kezdődött az egész egy komoly veszekedéssel. Le lett szidva ugyanis részegen jött haza. Sose volt még azelőtt részeg mindig, ha alkoholt fogyasztott csakis kizárólag mértékkel tette. 3 jó barátjával járnak el bulikba illetve szórakozóhelyekre csajozni amivel nincs is baj nyílván tinédzser és elkezdték érdekelni a lányok, de ellett mondva, hogy alkoholból nagyon keveset fogyaszthat és legkésőbb hajnal 1-re itthon van. Nagyon megbíztunk benne eddig a pillanatig mivel sosem voltak kihágásai mindig is megbízható volt kicsi korától kezdve. Aztán szokás szerint este elmentek mi pedig nagy nyugalomban vártuk haza. De nem jött. Szét izgultuk magunkat, hogy hol van. Telefont nem vette fel sehogy se volt elérhető. Erre beállít hajnal 3-kor a barátai hozták haza ugyanis csutkára itta magát. Se kép, se hang teljesen KO volt. Másnap aztán próbált mentegetőzni nagyon kevés sikerrel és sikerült összerúgni a port az apjával. Tudniillik férjem 24 éves kezdő mérnök volt amikor született és pont a születésnapján október 26.-án. Mindig azt mondja számára a legszebb születésnapi ajándék amit valaha kapott. Pici korától kezdve nagyon mély apa-fia kapcsolat alakult ki közöttük. Fiam nagyon apás volt mindig is. Mindig mindenhol apa kellett neki. Rendszeresen jártak el horgászni, ő vezzette be 6 éves korában a football világába, mindig kilátogattak a hazai meccsekre, mikor kamaszodni kezdett leült vele beszélgetni a felnőtté válásról, rendszeresen kisegítette ha valamilyen tanulási problémája volt, sokat festettek, fúrtak, faragtak, szereltek, javítottak, kertészkedtek, építettek. Rendszeresen kint volt a meccsein, ha esett, ha fújt, ha havazott, mindig gyakorolt vele a pályán, ha nem ment valami. Röviden össszefoglalva fáradhatatlanul azon volt, hogy minél példamutatóbb apa legyen a számára és átadja a tudását. Egy olyan apa akire mindig lehet számítani. Akitől mindig tudsz tanácsot/segítséget kérni. Fiam pedig ezt mind élvezte. Viszont veszekédésükkor olyat mondot amit sosem gondoltam volna róla. Szó szerint idézek a párbeszédükből:

- Miért nem lehetnek kihágásaim? Ha mi a f****** nem? Miért baj, hogy beb*****m?

- (fiam neve) most már elég legyen ebből a hangnemből, mert orba váglak! (sosem verte egyik gyerekünket sem)

- Miért nem tudtok lazábbak lenni? Miért kell folyton ezeket a k**** teendőket csinálnom? Minek kell 5-sre tanulni? Mi ez a sok megfelelés?

- Mert a szüleid vagyunk és szeretnénk, hogy jó életed legyen nem olyan, mint sok más embernek akik semmire se vitték az életben pedig vihették volna.

- És ha én azt nem akarom?

- Na most már elég legyen!

- Nem! Belőled legyen elég! Mindig beleszólsz az életembe és folyton kioktatsz mintha te is minden tudó lennél közben csak egy k******ttul csicska mérnök vagy. (férjem komoly végzettségű mérnök egy komoly cégnél)

*HATALMASAN NAGY POFON CSATTAN EL*

- Amíg az én házamban laksz semmit sem kérdőjelezhetsz meg ilyen hangnemben! És senkivel sem beszélhetsz így! Világos?! Most pedig takarodj előlem meg ne lássalak!

- Gyűlöllek! Bárcsak ne lennél az apám!

Ekkor felszaldt a szobájába és becsapta az ajtót. Férjemet viszot nagyon sziven ütötte ez a kijelentés. Leült a kanapéra és 1 óráig csak szótlanul, meredten lesett ki a fejéből. Sajnos ezt a veszekedést a két kisebb tesó a 15 meg a 13 éves lányaink, ha nem is láthatták, mert eltereltem onnan őket, de hallhatták. Szégeny annyira megrémültek. Még sosem hallották egymással ordítani őket. Hozzáteszem velük is gonosz, undok, flegma lett onnantól kezdve. Férjem aznap magához sem tért. Lefekvéskor bementem a szobánkba és olyat láttam amitől nagyon megszakdt a szivem. Férjem az ágyon ülve sírt. Eddig 3-or láttam sírni. Mind a 3 alkalom a gyerekeink születéssekor történt. Szegény csak ezt hajtogatta:"Hol rontotttam el a nevelését, hogy ilyen lett? Én nem ilyenre tanítottam." Aznap este semmit sem aludt egész éjszaka fent volt és állítása szerint végig gondolta az elmúlt 16 évet hibát keresve magában, de nem talált semmit. Ezen gyötri magát, hogy hibát keres magában, de nem talál. Már annyiszor vigasztaltam, hogy nem a te hibád, de hajhatatlan. Hozzáteszem a férjemet még egyszer sem hallottam ordítani (18 éve vagyunk házasok). Most nagyon fagyos a családi légkör ami nyílván senkinek sem tesz jót. Félek, hogy amíg nem békülnek ki ilyen marad. Azt sem akarom, hogy hosszabb távra is elnyúljon. Már annyiszor mondtam nekik, hogy beszéljék meg egymás között a történteket, de nem hallgatnak rám. Nagyon kétségbe vagyok esve. Kívülállóként nem tudom, hogy mi tévő legyek most először életem során így ezért fordulok ide hátha hasznos tanácsokkal/válaszokkal látnak el amiket előre is köszönök.

Üdv: egy kétségbeesett 41 éves anya


2018. aug. 5. 10:52
1 2 3 4
 1/33 anonim ***** válasza:
84%
Tök normális kamasz viselkedés. A lehető legrosszabb amit a férjed tehetett az az hogy megüti, és ez meg is történt. Bocsánatot kell kérnie a férjednek is a gyerektől meg a gyereknek is a férjedtől. Amúgy meg igen, legyetek lazábbak, nem kell mindig mindenből 5ösnek lenni, néha ihat normális mértékben alkoholt pl pár sört. Nehéz időszak a kamaszkor nektek is meg a gyereknek is. Legyetek kicsit megértőbbek, lazábbak, és akkor inkább megnyílik felétek.
2018. aug. 5. 10:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/33 anonim ***** válasza:
77%

Nem lehet, hogy tényleg túl szigorúak vagytok?

A leírt párbeszédet az apuka vitte rossz irányba a fenyegetőzéssel.

"- Amíg az én házamban laksz semmit sem kérdőjelezhetsz meg ilyen hangnemben!" ---> ez olyan megalázó beszólás.

Nyugodtnak kellett volna maradni. Elmagyarázni miért rosszul, hogy csutka részegen hozták haza. Meg kell tanítani Neki, hogy hol vannak a határai.

2018. aug. 5. 11:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/33 anonim ***** válasza:
58%

"..de ellett mondva, hogy alkoholból nagyon keveset fogyaszthat és legkésőbb"

Nem tiltják az alkoholfogyasztást,az volt a baj,hogy full részegre itta magát.


Egyébként szerintem is egy tipikus,átlagos kamasz lett a fiadból,majd lenyugszik,ne aggódj.A közös bocsánatkérés jó ötlet.

2018. aug. 5. 11:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/33 anonim ***** válasza:
57%

Kamasz. Én is ugyanilyen voltam 1-2 évig. Jó, ennyire durván nem, de voltak kilengéseim.


Hátaztán, apa SOSEM ütött meg ezért, hanem beszélgettünk, meg fegyelmezett, pl. nem mehettem vívni, énekkarra vagy hétvégén szobafogság könyvek nélkül, ilyenek.


Most 29 vagyok, diplomás nő, vőlegénnyel, Svájcban élek és dolgozom.

2018. aug. 5. 11:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/33 anonim ***** válasza:
77%
Egyébként az "amíg nálam laksz" - és pofon egyenes út ahhoz, hogy a gyerek 18-20 évesen úgy lépjen e, mint a sicc.
2018. aug. 5. 11:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/33 anonim ***** válasza:
90%
Egyetértek elsővel. Nem is annyira a lazaságot hiányolom, inkább azt, hogy vajon megkérdezte-e apu valaha is a gyerektől, hogy ő hogy képzeli el az életét, mit csinálna szívesen, egyáltalán akar-e továbbtanulni, és ha igen, akkor mit? Az az érzésem, hogy a férje egy mintagyereket akart nevelni, a saját elképzelései szerint irányította a srácot, és most azért csalódott, mert a gyerek nem felel meg az általa elképzeltnek. Ez az egyik legrosszabb dolog, amit egy kamasszal éreztethet az egyébként bálványozott apja. A gyerek teljesen világosan elmondta, mi a baja, vegyétek figyelembe. A saját útját akarja járni, nem az apjáét, fogadjátok el, és támogassátok benne. Kellenek a korlátok és az elvárások, de ezt csak akkor fogja elfogadni, ha tiszteletben tartjátok az ő jövőre vonatkozó elképzeléseit, és nem a sajátotokat akarjátok ráerőltetni.
2018. aug. 5. 11:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/33 anonim ***** válasza:
80%

Szia!


Szerintem a férjed ott rontotta el, hogy azt gondolta, hogy ha majd ő tökéletesen neveli a gyerekét, akkor a gyerek is tökéletes lesz. Ez hülyeség. Eleve nem csak a szülők hatnak a gyerekükre, hanem a teljes környezet, a gyerek meg kíváncsi, mindent ki akar próbálni, a részegséget is.


Egy 16 évesre már nem tudsz igazán hatni közvetlen módszerekkel. A férjed nagy hülyeséget csinált csalódottságában, hogy fenyegetőzött és megütötte, amit visszacsinálni nem lehet, de jóvá tenni még igen. Sajnos ha nem látják be mindketten, hogy mit csináltak rosszul, akkor hosszú távon is rossz maradhat a kapcsolatuk, de azért ez nem valószínű. Talán te is tudod katalizálni a javulás folyamatát.


A férjednek azt kell megérteni és elfogadni, hogy a fia egy különálló ember, nem az ő meghosszabbítása. A fiának saját, szabad akarata van, a hülyeségre is. Meg is fogja csinálni a hülyeséget, ahogy szinte mindenki. Egy 16 évesnél már csak annyit tehetsz, hogy biztos bástyaként állsz mögötte, hogy mikor rájön a saját hülyeségére, a lehető leggyorsabban vissza tudjon fordulni. Ha otthon a leszidás, megszégyenítés, szobafogság, pofon várja, akkor kétszer is meggondolja, hogy visszaforduljon, segítséget kérjen-e, és lehet, hogy egyszer már késő lesz, vagy kevésbé rossz esetben emiatt kerül nagyobb bajba. Ha otthon csak az várja, hogy "hülyeséget csináltál fiam, de akkor is a fiam vagy", akkor hamarabb hazaindul.


Szerintem is az lenne a legelegánsabb megoldás, ha a férjed bocsánatot kérne a fiadtól. (Szép lenne persze a fiúnak is bocsánatot kérnie, de ő lehet, hogy még nem elég érett ahhoz, hogy ezt őszintén megtegye, a hamis bocsánatkérés pedig lényegében hazugság, inkább kárt okoz. Ő is hülyeséget csinált, de ezt legjobb esetben is csak magában, magának fogja elismerni.) Kérjen bocsánatot a fenyegetőzésért, a pofonért, biztosítsa a fiát, hogy még mindig szereti, hogy elismeri a szabad akaratát, hogy a fiú maga rendelkezik a saját életével, és hogy elég bölcsnek tartja már 16 évesen, hogy ő maga ítélje meg, hogy a saját életében hosszú távon mi a fontos.


Egy 16 éves már képes felmérni a következményeket. Ha expliciten kimondva rábízod a saját életét, a saját felelősségét, akkor van rá esély, hogy meg is teszi, és elkezd gondolkodni.


Persze az is segíthet, ha jobban hagyjátok szembesülni a következményekkel. A szükségleteit nyilván ki kell elégíteni: etetni, ruházni, tankönyv, buszbérlet stb. De a vágyait elég csak akkor, ha az elvárásaitoknak megfelelően viselkedik. Nem segít a ház körül? Nincs mobilnetelőfizetés. Nem tanul? Nincs új mobil. Ezt nem szabad össze-vissza csinálni, és élesen el kell választani a szükségletet a kívánságoktól, vágyaktól. Másképpen nem fogja megtanulni a munka, a pénz értékét, és a tanulást, amivel hosszú távon az anyagi javak könnyebben megszerezhetők. Ha diákmunkára megy, az külön jó, mivel a legtöbb diákmunka eléggé monoton, idegölő feladat, de keveset fizet, és aki ezt a saját bőrén tapasztalja meg, az mindjárt jobban értékeli az informatikus diplomáért befektetendő munkát.


Lehet, hogy ha kiengeditek egy kicsit, akkor átmenetileg komolyabban eltérül, és akár a jövő évi jegyei is rosszabbak lehetnek. De ezen át kell esni, és minél hamarabb magához tér a fiatok, annál több ideje lesz a érettségire újra összekapnia magát.

2018. aug. 5. 11:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/33 anonim ***** válasza:
82%
Szerintem sok mindent jól csináltok, de ahhoz képest, hogy lényegében fiatal anyuka vagy, kicsit sem vagytok lazák. Oké, berúgott, ez nagyon sok tinédzserrel megesik, nem kellene ennyire drámáznia apukának, persze le kell szidni, meg valószínűleg én is orrba vágtam volna, ha így beszélne velem, de azért utána ki kellene heverni ezt a veszekedést, nem hetekig őrlődni, amúgy szerintem jó családi kapcsolatnál nincsenek hetekig tartó mosolyszünetek, szóval lehet valami mégsem kerek. Férjed kicsit gondolkozzon el, ő is volt kamasz, valószínűleg akkor ő is hülye volt, bocsánatot nem kérnék a helyében, jogos volt az a pofon, fiad is jobb ha megtanulja, hogy ne így beszéljen az apjával. A kamaszkor egy ilyen időszak, hogy vannak csúnya veszekedések, nem kéne ezen így kiakadnia a férjednek.
2018. aug. 5. 11:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/33 anonim ***** válasza:
85%
Egyetértek az előttem szólókkal. Nem tudom, milyen típusú vagy, kérdező, én meglehetősen határozott "la mamma" vagyok.:-) Amit tennék, hogy egy közös étkezés után kiküldeném a lányokat, a két duzzogó pasit pedig helyretenném azzal, hogy elég volt a hisztiből, mind a ketten hülyék voltak, de pontosan tudom, mennyire imádják egymást, úgyhogy most vagy itt maradnak férfi módra megbeszélni a dolgaikat, vagy elmennek fagyizni, horgászni vagy meginni egy sört, és így tisztázzák le. Akkor én vagyok a közös "ellenség", aki belepofázik a férfiak dolgába, de az én vállam elég széles, hogy ezt is elbírja.:-) Az fontos, hogy hangozzék el a mondat, hogy nagyon szeretik egymást, ezt ugyanis a pasik nem szeretik kimondani, így sajnos nekünk kell felvállalni.
2018. aug. 5. 12:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/33 anonim ***** válasza:
76%

Itt a gond:

"- Miért nem lehetnek kihágásaim? ... - Miért nem tudtok lazábbak lenni? Miért kell folyton ezeket a k**** teendőket csinálnom? Minek kell 5-sre tanulni? Mi ez a sok megfelelés?"


Ti nem nevelitek, hanem elnyomjátok a fiatokat, mivel nem engeditek hibázni, pedig abból tanulna. Állandóan meg kell felelnie és elege van belőle. Ti egy tökéletes gyereket akartok, de olyan nincs. És ha felnőttként máshogy csinálja majd a dolgokat, másképp dönt, mint ahogy nektek tetszik, akkor is bele fogtok szólni, mert nem tökéletes a végeredmény?


Azért változott most, mert most 16 évesen nyílt ki a szeme, látja más családok egymáshoz való viszonyulását, hogy a barátaiknak mit szabad és mit nem, és elkezdett viszonyítani, és rájött, hogy ő a kötelezettségeit megcsinálja, de cserébe nem kap semmit, amit ő akar. Kezd kifejlődni a saját akarata, alakul a személyisége és szeretné elkezdeni próbálgatni magát az életben, de ti ezt nem hagyjátok.


Ráadásul egy érzékeny életszakasz, de ő és ti simán átvészelnétek és nem a fiad nem lázadna olyan mértékben, mint a többi, de ezzel az elnyomással tökéletesen elősegítettétek, hogy nemcsak hogy lázadjon, de ha kirepül, akkor ne a jóra emlékezzen, hanem az elnyomásra, a megfelelésre, és ezért távolságtartó lesz.


A megoldás, hogy megbeszélitek vele a történteket, megpróbáljátok az ő álláspontját és megérteni és elfogadni, lazítani az elvárásokon és bocsánatot kérni egymástól (neki is tőletek). Neki meg kell ígérnie, hogy továbbra is jól tanul és segít, és részt vesz a családi életben, viszont ti is engedőbbek lesztek. Ihat, de mértékkel, viszont ha részegre issza magát (amúgy nem értem, miért esetenként, hisz fiatal) nem fogjátok átmosni az agyát és szankciókat bevezetni, és ha 4-est hoz haza 5-ös helyett, nem zárjátok be két hétre, meg hasonló dolgok.

2018. aug. 5. 14:03
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!