Mennyire jó ötlet a még jó 10 évig biztos meg nem született gyerekemnek, és a jövőbeli anya önmagamnak írnom? //többi lent// 16/l

Szögezzük le, hogy nem vagyok terhes, szűz vagyok és nincs, nem is volt még barátom.

Na szóval, az a helyzet, hogy még előző évben elkezdtem leveleket írni saját magamnak. Eddig van összesen 5 levél. Nem naplószerű, amiben egy napomat írom le, hogy ez meg az ilyen rossz vagy jó volt. Szerencsémre már kinőttem a durcis liba korszakomból, amikor az is idegesítő amikor apám levegőt vesz, és amikor semmi nem jó és az egész világ egy kalap sz@r. Tini tapasztalataimat és gondolataimat, illetve tanulságokat írok le arra az esetre, ha amikor szülő leszek, és esetleg befásulnék, elfelejteném milyen gyereknek lenni, vagy esetleg hogyan éreztem magam tini koromban. Azt is hozzáírtam, hogy bár rengetegszer van a felnőtteknek igazuk, a gyerekek sem ostobák, ha mást nem, hallgassam meg és gondolkodjak azon amit mondanak.

Illetve írtam egyet a kérdőjeles gyerekemnek is. Hogy pontosan miért, azt nem tudom. Talán egyszerűen azért, hogy tudja, az anyja is volt tini, lehet vele beszélgetni vagy mit tudom én. A magamnak írt leveleket pedig miután én majd elolvastam, gondoltam akár tini korában a gyerkőcöm is elolvashatná.

Szerintetek jó ötlet folytatni?