Sokat ostorozom magam, de tényleg ennyire helytelen úton járnék? Ezt most mint kamasz, mint gyermek kérdezem, szülőktől! Tényleg rossz az, ahogy élek? Ennyi idősen mi lenne az elfogadott?
Mitévő legyek, mert jelen pillanatban csak céltalanul és elkeseredetten keresem a helyem. Leginkább szülők véleménye érdekelne!
Édesanyám engem hibáztat, amiért tönkre megy a kapcsolata. Nem mondja ki konkrétan, de erősen próbálja a tudatomra adni.
Mondván miattam (is) nincs saját ingatlana, félretett pénze, nyugalma, megfelelő magánélete...
Ugyanis a párja, képtelen megbarátkozni azzal, hogy 18 éves középiskolásként még nem élek önnáló életet és fizetniük kell azt a lakást, amelybe azért költöztem, hogy a fővárosban tanulhassak, abban az intézményben, amire mindig is vágytam. Azaz nincs munkahelyem, fizetésem, külön magánéletem.
Úgy érzem, a saját gyermekei-családja miatt érez így velem kapcsolatban, sőt tudom, ahogy már az édesanyám is, ugyanígy ők korán gyermeket illetve családot alapítottak, nem tanultak tovább, félbe hagyták a sulit, stb...és gondolom ebből fakadóan is irigy és némiképp gyűlöl (amelyet elég sokszor, egyre drasztikusabban kimutat felém). Anya szereti őt, persze engem is, tudom és látom is, de azt is, hogy szenved emiatt, és próbál különböző takarítói-gyári állásokkal bombázni, naponta is, de annyira nehezen tudom ilyenre rávenni magam, nem érzem készen magam arra hogy még dolgozzak, főként nem így. És félre ne értsen bárki is, én nem ítélem el az effajta munkát, sőt !!! És nem akarok ingyenélő lenni,de magas anyagi háttérrel rendelkezünk, és még egyenlőre nem érzem késznek magam arra, hogy az iskola mellett, erős fizikai munkát vállaljak. Nem tudnék így megfelelően összpontosítani a tanulmányaimra, mert tudom mennyire lefárasztana szellemileg is.
Igyekeztem valami könnyű, recepciós-adminisztratív állást találni, de alulképzetten, ez kb esélytelen.
Beszéltem vele erről ma, de elutasítóan fogadott. Engem okol. Én pedig emiatt szörnyen érzem magam. Őszintén kérdezem, mert folyamatosan, napok óta emiatt szomorkodom, mit csinálok rosszul ? Helytelenül, bűnösen gondolkodom, az életemmel/magammal/a munkavállalásommal kapcsolatban ? Annyira rosszul érzem magam. Szinte megfulladok, és nem tudom kire vagy mire támaszkodhatnék.
válasza:Figyelj csak! Szülő vagyok.
Arról nem te tehetsz,hogy megszulettel.
Ez egy elég nagy probléma,hogy így gondolnak rád a szüleid.
De nem a te hibád,ebben biztos lehetsz.
Jól értem,hogy nem rossz az anyagi helyzete a szüleidnek?
Akkor mi a gond? Hogy tanulsz? Bárcsak az én gyerekem is szó nélkül tanulna és nem dolgozni akarna.
A tanulás a legfontosabb,abba ne hagyd. Ez a te érdeked!!!
Amugy,amikor vki gyereket vállal, akkor az nem csak 18 éves koráig tart, amíg a gyerek nagykorú lesz,hanem a szülő utolsó lélegzet veteleig. Sőt,utána is!
Középut. Ami az lenne sztem amit te is írtál,hogy vmi kis tili-toli munka ,vagy akár gyorsétteremben részmunkaidős meló.
Kemény dolog suli mellett az igaz.
Most kezdted a felsőoktatást gondolom?! Hosszú az út a diplomaig. Egyedül nagyon nehéz 18 évesen.
Tulajdonképpen mit várnak tőled???
Mindketten magas anyagi háttérrel rendelkeznek.
Azonban a befolyó összegeket, a párja kezeli teljes egészében. Ő pedig a lakásom kívűl, másra nem gondol. Max a csekkekre, de a megélhetésemre maximum 15 000 Ft nál többet havi szinten nem szán, sőt..
Még ezt is szégyellem elfogadni.
Igazából teljesen mindegy milyen életet élnék, akkor sem fogadna el.
Én pedig ettől borzasztóan kellemetlenül érzem magam.
válasza:Elhiszem,hogy kellemetlen.
Ezért javaslom,hogy vmi kis részmunkaidős melót találj magadnak.
Már csak azért is,mert jobb,ha az ember a saját pénzét arra költi,amire akarja.
De a tanulás legyen az elso.
Ez az én véleményem.
válasza:Tehát anyádnak se ingatlana, se semmije 40+ évesen, de neked 18 évesen legyen. Miből?
Nyugi, akkor se lenne, ha 8 órában takarítasz 80 ezerét. De akkor nem is lesz.
válasza: válasza:Esetleg próbálj másokkal összeköltözni, vagy kollégiumba menni, ha lehet, mert az olcsóbb, mint egy egész lakást fenntartani. Nyáron, mikor nincs suli, dolgozz, akkor nem számít, mennyire szív le agyilag, félretehetsz belőle, a nevelőapád pedig látná az igyekezetedet.
Én ezeket tettem anno, bár az én szüleimnek tényleg nem volt miből támogatni, illetve nem szerettem elfogadni, mert tudtam, nincs sok nekik sem. Ösztöndíj nincs nálatok? Én még arra hajtottam.
válasza:Az egésznek semmi köze a sulidhoz, semmi köze ahhoz, hogy most lakást tartanak fent, stb.
A nevelőapád csak nem akar elfogadni, mert nem az ő gyereke vagy. Elmehetnél te dolgozni, akkor se változna semmit se a helyzet, ugyanúgy állna hozzád. Ő nem akar mást, csak azt, hogy a lehető leghamarabb lépj le anyádtól és kerülj ki az életükből. Dolgozni is azért akarnak a lehető leghamarabb elküldeni, hogy arra hivatkozva azt mondja van kereseted, innentől fogva magadnak állsz mindent, el tudsz költözni albérletbe, stb.
Lehet reménykedni, hogy nem így lesz, de nagyon kicsi az esély rá. Valószínűleg már idősebb voltál mikor összejött az édesanyáddal. Minél idősebb a gyerek, annál kevésbé tudják elfogadni gyereküknek a nevelőapák.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!