Mi történhetett a lányommal? Egyik napról a másikra kialakulhatott nálla depresszió?

Biztos szerelmes, és ejtette a fiú. Meg amúgy minden 15 éves szokott így viselkedni. Én nem rég voltam annyi így biztosra állíthatom. A depresszió az amúgy meg nem ilyen. Ezt a szót nagyon könnyen alkalmazzák az emberek, de nem pont arra, amilyen valójában. De am nem megbántás képp de elég gáz, hogy kutatsz a telójában. Biztos nem hagyná benne amúgy sem az erre utaló üziket. Esetleg törd fel az iwiwjét. Biztos díjazná.

20 vagyok, de emlékszek még arra az időszakra. Hát borzasztó. De nyugi, ez normális, át kell esni rajta.

Kamasz korban sok minden normális, ami kritikus az az idő. Ha valami állandósul, akkor az már figyelmet érdemel. Jelen esetben valamivel több mint egy hét telt el, ami még nem olyan sok, de mindenképp érdemes résen lenni. Mennyi idős a lányod? Egyébként milyen a viszonyotok? Szoktatok fiúügyekről beszélni? Bízik benned, beszámol a titkairól? Ha úgy érzed, hogy megvan köztetek a bizalom, akkor biztasd, hogy beszéljen, és tartsd fönn a lehetőséget bármikorra, mikor úgy érzi. Ha a hangulata néhány hét elteltével sem változik, és nem beszél a problémájáról, akkor megkísérelheted felvetni, hogy mással beszélje meg. Itt jön képbe egy semleges személy, pl. egy telefonos segítő. A kék-vonal számát pl. nyugodtan elöl felejtheted, hátha fölhívja. Végső esetben jönnek a barátok és a tanárok. De ezt tényleg csak komoly aggodalom esetén vesd be, hisz nem szeretnéd kellemetlen helyzetbe hozni. Amíg nem beszél veled, addig is megpróbálhatsz te beszélni. Mondd el neki, hogy aggódsz, hogy tehetetlennek érzed magad, és figyelj rá nagyon, hogy résen légy, ha kész megnyílni.

Utolsó vagyok. Közben láttam, hogy 15 éves, bocsi. Szóval igazán megértelek, hogy aggódsz, de azt kell mondjam, hogy a kamaszkor a függetlenedés időszaka. Természetesen nem azt mondom, hogy nézd végig, ahogy felvágja az erét, de ne is keríts a szükségesnél nagyobb feneket a dolognak. Én a helyedben tennék még egy próbát. Amikor nyugi van, és nem rohan egyikőtök sem, megkísérelnék vele beszélgetni. A lényeg, hogy ne hátrálj meg, és ne vádaskodj. Ha a válasz semmi, akkor azt tükrözd vissza, pl. hogy úgy látod, hogy elzárkózik, és próbálj meg tippelgetni, hogy miért. Pl. fél veled beszélni, vagy úgy gondolja úgy sem értenéd meg stb. Ha látja, hogy tényleg odafigyelsz akkor jó esélyed van, hiszen valószínű szüksége lenne egy jó kis beszélgetésre valakivel. Ha így sem nyílik meg szerintem kérd meg, hogy beszéljen valaki mással, akiben úgy érzi megbízik, vagy akinek jobban meg tud nyílni. (Erre készülj, hogy legyenek ötleteid.) És ekkor is elmondanám neki, hogy ha meggondolta magát bármikor beszélgethettek. Mondd el, hogy aggódsz, de ha elkezd beszélni akkor engedd, hogy ő legyen a középpontban, rakd félre a saját érzéseidet, gondolataidat egy pár percre, hogy ítélkezés nélkül tudj rá figyelni. Ha elakadsz kérdezd meg, hogy mire lenne szüksége, mit tehetnél érte. Sok sikert! Ha még tudok valamiben segíteni írj privit nyugodtan.

Én is ezt csináltam 15-16 évesen. Aztán megismerkedtem a párommal, és benőtt a fejem lágya. :) Az érfelvágásról meg annyit, hogy nagy bátorság kell ahhoz, meg valódi ok. :) Nyugi.

Szerintem szerelmi bánat, át kell élni az ilyesmit, ne aggódj, elmúlik. Jön még sok ilyen korszak valószínűleg, mondd el neki, hogy szívesen meghallgatod, és ennyi. ne nyaggasd, meg kell tanulnia ezeket is feldolgozni. Sajnos már ebben a korban van. nem fog sokáig tartani, ebben biztos vagyok.

ha az én anyám turkálna a telefonomban asszem kilökném a 10. emeletről :)