A mai kamaszokat mi motiválja, kik a példaképeik?

Engem speciel senki. Én saját magamat szeretném elégedetté tenni, vagyis inkább egy elképzelt, jövőbeli énemet, igyekszem mindent megtenni a céljaimért. Bár nagyon konkrét céljaim egyelőre nincsenek, de jelenleg az érdekeltségi körömben tanulok az egyetemen.

De ez hobbitól is függ. Például aki szeret sportolni, azokat a sportolók, amit meg is értek. De ilyen kis piti, tehetségtelen sztárocskákat nem neveznék példaképnek. Majd kinövik.

Az én lányomnak Youtuberek, színészek. Szerencsére nagyon is pontosan meg tudja fogalmazni, hogy milyen értékek alapján választotta a példaképeit. Ezek a következők: alaposság, felkészültség, műveltség, jó előadásmód, jó humor. A Youtuberek között is vannak ám olyanok, akik értékeket képviselnek, a lányom például nemrégiben kiselőadást tartott nekem a gombákról, mert az egyik videós, akit követ, komoly botanikai ismeretterjesztést is folytat. Rengeteg érték van a Youtube-on is. A kamaszok pedig az alapján választanak maguknak referenciaszemélyeket, hogy milyen értékeket hoznak otthonról! Gyermekem kicsi kora óta azt látja, hogy a szülei széles látókörűek, művelődnek, olvasnak és számomra egyáltalán nem meglepő, hogy ilyen videósokat követ, őket választotta példaképnek.

Kedvenc videósát is úgy jellemezte: "Olyan, mint MI! Mindennek alaposan utánanéz!"

En 16 éves lány vagyok, es nincsen példaképem.

Nem tudom mit értesz az alatt hogy mi motivál. Miben?

Hát... :D

Én ugyan már kinőttem a nehéz időszakból, de most is ugyanúgy érvényes a dolog, mert erre neveltek. Én saját magamat motiválom, mert fejlődni szeretnék, jobb ember szeretnék lenni, szeretnék boldog lenni, szeretném, hogy néha fájjon, hogy szerethessek és szeressenek. És ehhez csak én kellek, más nem. :)

Úgy négy ember érte el eddig, hogy példaképnek tekintsem.

Az egyik édesanyám. Mert ő tanított meg arra, hogy oké, normálisan kell viselkedni, de igenis vannak helyzetek, amikor kifejezetten ártalmas valamit kedvesen, udvariasan és finomkodva tűrni. A sztori az volt, hogy bántottak kiskoromban a kortársaim. Elég sokat. És mikor elért egy pontot, kaptam anyámtól egy nyakast azzal, hogy "Holnap az elsőt orrba vágod." Így is volt, lett egy osztályfőnökim, de megérte, mert soha többet nem bántottak.

A másik nagymamám. Mert olyan brutális kitartás van benne, amit még nem láttam senkiben. És a legnehezebb időszakokban az lebegett a szemem előtt, hogy ő is megcsinálta. És sikerült nekem is, mert hihetetlen erőt adott, mikor erre gondoltam.

A következő édesapám. Tőle három dolgot tanultam meg:

1) Bármikor és bárkinek el lehet mondani a véleményemet. Az egyetlen, ami változó, az a körítés. Elég zsírral megkent típusú ember vagyok, így a megfelelő körítéssel sincs gondom. :)

2) Ha valaki elmond nekem egy problémát, akkor az attól még nem az én problémám és nem kell azzá tennem. Az a probléma annak a harca, aki elmondta, nem az enyém, így nincs jogom megmondani, mit tegyen.

3) A hitelesség nagyon fontos. Nem is azért, mert mások fognak utálni, hanem azért, mert én fogom magam utálni.

A következő ember egy magyar matematikus, Erdős Pál. A munkássága miatt.

18/F