11 éves gyereket hogyan szoktassam a saját szobájába alváshoz?

Fogod és közlöd vele, hogy mától ez a szobája és ott alszik. Megágyazol neki, adsz neki jó éjt puszit és ennyi. És bármit hisztizik, bármit nyavalyog, azt ignorálod.

11 évesen megtalálja a WC-t egyedül is (ha nem, kell neki egy bili éjszakára), ha baja van, csak akkor szóljon. Ezt meg kell neki mondani. Ha nincs baja, csak hisztiből felkelt, akkor vissza kell kísérni az égyába, és a hisztiért megbüntetni: két nap szobafogság.

Ehhez konzekvensnek és keménynek kell lenni eleinte. De ezt már meg kellett volna tenni 5 évvel korábban is. Vagy egy ágyban alszik a szüleivel, vagy anyucival 11 évesen?! Tán onnan is megy férjhez vagy onnan nősül? Vagy csak egy szobában aludtak? Miért is? A babuka felnőtt, kedves szülő. A rendet mindig a saját fejben-lélekben kell elkezdeni.

Valami visszafogja. Beszélgess vele nagyon sokat, próbáld meg kideríteni, mi a gond. Fél a sötétben? Fél egyedül?

Ez semmilyen szempontból nincs rendben.

Honnan gondoljátok, hogy hárman aludtak egy ágyban?? Szerintetek nem léteznek egyedülálló szülők, vagy mi??

És hogy tudjátok az élethelyzetet egy kérdésből megítélni? Nem írta, hogy neurotipikus-e, azt sem, hogy nem most költöztek-e végre garzonból több szobásba, vagy végre el a nagyszülőktől. Hihetetlen, milyen rosszindulatúak némelyek. És ha extrém félős a gyerek, mert durván élénk a fantáziája? Én is ilyen voltam, néha annyira féltem még kamaszként is a saját szobámban, hogy kimentem aludni a nappaliba, ahol hallottam a többiek szuszogását. És volt, hogy így se aludtam semmit. Házba is azért nem merek költözni, nekem az kell, hogy halljam a szomszédok motozását, hogy tudjam, hogy sokan vagyunk egy rakáson.

Kérdező, attól függ, hogy mi miatt nem aludt eddig saját szobában. Ha csak azért, mert egyszerűen együtt aludtatok, akkor meg kell vele beszélni, hogy ő már nagy és jár neki a magánélet, meg neked is. Ha más miatt, arra így nem lehet válaszolni.