Hogy lehetne megoldani a tévénézés kérdését?

Kisfiam 4 éves, ügyes, okos középső csoportos, viszont egy dologban nem tudunk megegyezni, az a tévézés.

Alapvetően azt gondolom, hogy nyugodtan lehet mesét nézni, engedem is, de sajnos láthatóan nincs rá jó hatással.

Ha túl sok mesét néz, iszonyatosan kifordul magából és hisztizik, ha kikapcsolom. Ha 1-2 mesét engedek, akkor jobb a helyzet, de legtöbbször akkor is hisztizik, nagyon mérges lesz, ha kikapcsolom.

Így oda már eljutottunk, hogy nincs sok mese és ha az utolsó mese után még szeretne még egy utolsót, azt szépen kéri, megígéri, hogy utána nem lesz hiszti ... legtöbbször bejön, de van, mikor nem állja a szavát. Persze ekkor már nem kapcsolok neki mesét, megvárom, hogy befejezze az őrjöngést és megpróbálom megbeszélni Vele, ekkor már legtöbbször megnyugszik.

Próbáltam, hogy akkor egyáltalán nincs mese, csak hétvégén együtt mesézünk, de mikor minden nap szépen kéri, hogy egy kicsi mesét hagy nézzen, akkor megáll a tudomány.

Egyébként alapvetően szófogadó kisfiú, más területen nincs vele gond, persze szereti feszegetni a határait, mint minden gyerek, de ez teljesen belefér.

Az a bajom az egésszel, hogy amíg mese van, addig magán kívül van, hozzá se lehet szólni, sőt, egyfolytában ugrál a tévé előtt. Rászólok, hogy üljön le, meg se hallja, megállítom az adást, akkor leül, de fél perc múlva újra a tévé előtt ugrál. Olyan szinten felpörög és olyan feszült az egész teste, hogy ez neki nem pihenés vagy lazulás.

A másik, hogy ez a mesét néz, majd visítva hisztizik kombó iszonyat időt elvesz a munka és ovi után hazaérés utáni időből, amit lehetne sokkal hasznosabb dologgal tölteni, pl. játékkal. Na meg az én idegrendszeremet is megfelelően megtépkedi, de ez más tészta, a legkevésbé sem lenne ésszerű, ha még én is ordítanék. Így maradunk a türelmesen megvárom, míg lecseng, aztán fogunk máshoz. Viszont szeretnék rá megoldást találni, hogy ne így teljenek a hétköznap délutánok.