Testvérféltékenységet hogyan kezeljem?

Miért lepődött meg? Nem tudta előre, hogy tesó érkezik? Persze értem, hogy egy két éves másképp kezeli az ilyen információkat, de valahogy fel volt rá készítve? Szoktatok gyerek társaságban lenni? Lehet, hogy eleve hidegen hagyja a társaság és így a pici sem ad neki érdekességet?

Nekünk még nem született meg a baba, viszont sokat beszélgettünk a védőnővel erről a helyzetről. Épp ezért én a védőnőhöz fordulnék a helyedben ha jófej, mert nekik ismerniük kell ennek a pszichológiáját. Nekem például sokszor mondta az enyém, hogy ha megszületik a tesó, akkor várható, hogy a nagyobb visszafejlődik majd, ő is baba akar lenni, mert a figyelme a szülőnek megoszlik és így hívja fel a figyelmet magára a nagyobb. De idővel ez csendesül, viszont nagyon oda kell figyelnie a szülőnek, hogy mindkét gyerekre legyen elég figyelem. Nálunk például a férjem lesz az, aki elviszi a nagyobbikat majd kirándulni, programozni az első hetekben, hogy apa-fia programok is legyenek, ne érezze magát kirekesztve. Erőltetni nem szabad a kistesóval való foglalkozást, mert azzal akár a ló túloldalára lehet esni. Akkor érdeklődjön a testvére iránt, amikor neki jó lesz. 2 évesen még amúgy sem túl szociálisak, inkább 3-4 évesen fogják fel jobban a dolgokat.

Idő

Nekem tudta.. és vàrta

Mégis nagy trauma volt

1-2 hónapig alig evett ( előtte sem volt jó evő)

Beszédfejlődése megállt, visszafordult. (1,5 éves volt) végül újra kellett indítani szakemberrel.

Megjelent nála egy időszakos szelektív mutizmus is.

Eltelt 1 év, már csak àtlagos vita/ bántás van.. alvása is jó szobatiszta is lett.. beszél is..de a lemaradás érezhető.

Ilyenkor egy ideig normális, hogy “visszababásodnak” ,ha 2

-3 hónap milúlva sem javul, akkor kezelni kell.

Nem szabad teljesen engedni a babasodást.

Meg kell erősíteni, hogy nagygyerekként is szeretitek, nem kell úgy viselkednie, mint a kicsinek ehhez. Mutatni róla abból a korból képeket, hogy ő is volt kicsi.

Nem kell eröltetni a kicsivel a foglalkozást, csak felajánlani neki a lehetőséget.

Kitartás!

[link]

Egy video a kismamablogról

"Úgy viselkedik, mint egy baba, cumisüvegből akar enni, rendes ennivalót alig eszik. Mindig azt akarja, vegyem fel, úgy csinál, ahogy a kisbabák sírnak"

Két nehézséged áll fenn ez esetben:

egyfelől még fél éven át, vagy még további egy éven át dackorszakban MARAD a két évesed azért, mert életkori sajátosság, természetes, hiszen éntudata most érik.

Másfelől testvérféltékenység miatt is dacol, másfelől regresszál.

REgresszál, azaz fiatalabb kori állapotát ismétli, ami ugye ne mvisszafejlődés, hanem azt akarja elérni evvel ösztönösen, hogy ővele törődj többet és a kistesóval meg kevesebbet. Ezért játssza el, hogy ő most "kisbaba", stb. Még nehezebb eset, amikor ezáltal "elfelejt" a már szobatiszta gyermek szobatiszta lenni, bepisil, bekakil stb.

Egyszer e két nehézséget ne mkönny megoldani, de nézzük a kuklcsát külön-külön:

minden életkornak részben más a nevelési módja, mivel mások az életkori sajátosságok. Én most a két évesedre vonatkoztatva írok jellmezőket és megoldásokat. Csak részlegesen és röviden.

A dackorszak az éntudat érése miatt van, különféle jellemzők EGYÜTTESÉRŐL van szó. Nem azonos avval, amikor egy tini, vagy egy ovis, vagy egy felnőtt dacol. Ez éntudat érése miatti dac. Terjedelmi okokbólmosterről ennyit.

A dackorszakra -amit az akaratossággal össze szoktak téveszteni sokan- a megoldási kulcsok:

kompromisszumra törekedj, valamint következetességre. Azaz tiltsd neki következetesen, amit általad végiggondolva érdemes tiltani neki, de amikor tiltasz, töbnyire mond el neki, hogy ellenben mit szabad neki tennie! Így egy egyúttal kompromisszumkész megoldás is egyben.

Ezáltal csökken a dac. Azonbam fontos, hogy megélje a dacot IDŐNKÉNT, így tanulja a határait, és ezáltal idősebb korában -iskolásan, meg felnőttként- képes lesz szerencsére nemet is mondania, amikor érdemes.

A testvérféltékenységet szintén nem könnyű megoldani. Éreztesd vele, hoygő is fontos, és mivel még csak 2 éves, ne sokat magyarázz, hanem a felnőtt, főleg a gyerek szülei : MINTA, REFERENCIA a gyerknek. A felnőtthöz képest dacol, vagy utánoz, erősen hat a személyiség-fejlődésére.

Tehát mutasd neki, ami szerinted megfelelő, és keveset magyarázz neki. (Majd 4 éves korára legalább annyit magyarázni is érdemes lesz.) Mutasd neki (és nem baj, ha mondod is), hogy "a baba, a tesó még nem olyan ügyes, mint te, figyelj csak, te vagy az én ügyes kicsim, ha akarod, hozhatod a babának a takarót, anyának meg a partvist". Lehetőleg olyanban vesd fel, amit nem tud eltörni, kiönteni stb a féltékenysége, vagy a dac miatt.

Amikor ellenáll, hagyd rá, viszont éreztesd, hogy szerted őt is. Amikor viszont tilosban jár, akkor szelíden, de határozottan NEM-et mondasz neki. Eleinte hiszits, aztán megszokja, ha te következetesen tiltod. De amikor tiltasz, tehát tedd hozzá, mit szabad tennie, mindezt szeretettel mond. "Azt nem szabad! Azonban tudod, játszhatsza maciddal, tudom, hogyszereted a macit, én meg örülök neked, hogy örülsza macidnak. :)" Stb.