Kevés napi egyszer 1.5-2 óra séta?

Én sem mentem csak napi egyszer. Elsétálgattunk a parkban vagy elviteles kávéztam egy padon ücsörögve, miközben a fiam aludt a levegőn.. Illetve összekötöttem a vásárlással is ha kellett valami.

Tök jó ha a gyerek ennél többet van levegőn, de bárhogyan is nézzük, vannak otthoni teendők is. Ha később jobb idő lesz, könnyebben meg lehet majd tenni, hogy akár egy kávé erejéig kiüljetek a teraszra, mert már kevésbé kell majd szenvedni a téli kabátos öltözködéssel..

Friss levegő fasiszták. Nagyon röhögök. 😂🤣

Kérdező. Ez nem egy ilyen kötelező dolog ám. Amennyi jól esik és amit az idő enged. Ha megtanul járni bent se fogod tudni tartani. Nem kell aggódnod.

Én is gondolkodom ezen a "mennyi kintlét az elegendő?" kérdésen. Három gyerkőcöm van, a legkisebbem most 9 hónapos. A két nagyobbal (8 éves fiú, 6 éves lány) még panelben laktunk, akkoriban én is szinte menekültem ki a babámmal a négy fal közül. Én nem a babámmal való foglalkozás elől menekültem ki, hanem, mert a kisfiam például szabályosan hozta reggel a cipőit onnantól kezdve, hogy megtanult járni. Amikor a kislányom született pedig már bőven benne voltunk a kisfiammal a játszóterezős korszakunkban, úgyhogy akkor már két pici gyerekkel róttam napi több órán át a kilométereket.

Most viszont már családi házban lakunk, a második kislányom már ide született. Az a helyzet, hogy Vele bizony nem megyünk napi több órát levegőre. Így is arról szólnak a napjaink, hogy reggel visszük a nagyobbakat suliba-oviba, délben hazahozzuk az ovisomat, délután a fiamat a suliból, heti kétszer járunk a fiammal alapozó tornára, amikor minden gyerek jön velem, ugyanis nincs kire bíznom Őket, szval olyan érzésem van, hogy folyton mozgásban vagyunk, csak nem célirányosan a jatszóra, hanem ügyeket intézni, vinni a nagyobbakat ide-oda. Úgy érzem, csodaszámba mennek az olyan napok, amikor szó szerint nem kell kitennünk a lábunkat a házból, és tudok haladni az itthoni dolgaimmal, a kislányom boldogan el tud szöszmötölni a játékai között, ne adj' isten pihenni is tudok, amikor a kislányom alszik. Gondolom, ahogy tavaszodik majd, meg, ahogy megtanul járni a babám, egyre többet fogjuk igényelni a csavargást, most viszont még örülök az itthon töltött időnek. A friss levegőről mindig gondoskodom.

Én utálom ha beleszólnak abba, hogy mennyit viszem ki a gyerekem. Én szeretek itthon lenni, itthon tevékenykedni, viszont tudom kell nekik a séta, új ingerek ezért viszem, de abba ne szóljon bele senki, hogy hányszor mennyi időre. Amennyi belefér és kényelmes. Nem fogok mártírkodni, nem áll jól.

Meg nem ismerjük mások körülményeit se. Mi egy olyan társasházban lakunk ahol nincs lift, igaz 1 emeletet kell lecipelni a babakocsit, de mire sikerül egyedül megizzadok, kiköpöm a tüdőm és tudom hogy hazafelé ezt úgy kellene megoldani hogy ne ébredjen fel a gyerek. És akkor javasolgatják hogy vigyem ki mégegyszer.

Mondtam mindenkinek, hogy majd tavasztól, mikor elég egy pulcsi nekem, a gyereknek meg egy extra kabát, akkor majd a hátamra veszem és megyünk kétszer de addig ne szóljon bele senki. 🤷‍♀️ addigra fog majd tudni magától járni szerintem, és nagykabátban félek a hátamra tenni ez az oka.