Ez így mennyire normális ebben a korban?

Nálunk is van ez, de azért nem állandóan. Az állandó a főzés, babák etetése, az legalább ennyire unalmas egy felnőttnek.

Barátnőm azt mesélte, hogy kiskorában kb 2 évig lónak képzelte magát. Mármint nyilván beszélt meg ilyesmi, mint egy ember, de mivel nagyon szerette és szereti a lovakat, így ugrálva futott meg négykézláb, és ilyesmi és csak úgy jött neki és idővel elmúlt.

Igen, mi állandóan kutyák meg macskák voltunk a szomszéd gyerekekkel ovis korunkban, meg egy nyáron az oroszlánok is előkerültek az Oroszlánkirály megnézése után. Embereket szinte sosem utánoztunk, max szuperhősöket néha.

Oroszlánok mi is voltunk barátnőmmel, ott utánoztuk az oroszlán üvöltést ami az Oroszlánkirály végén van.

Az én lányom már hét éves és nála is még mindig nagy sláger néhány állatot eljátszani. Ő sas, majom, párduc, kutya, oroszlán és ló szokott lenni 🤣

A testvéremmel rendszeresen játszottunk olyant, hogy vmilyen állatok vagyunk óvodás korban. Aztán kinőttük.

Az én lányomnak ennyi idősen szent meggyőződése volt, hogy ő egy macska. Mármint nem volt személyiségzavaros, vagy ilyesmi, de mindig macskásat játszott, rendszeresen úgy utalt magára, hogy "a kiscica", gyakran kérte, hogy meséljek neki fejből olyan mesét, aminek a főszereplője egy kiscica, akivel olyasmi dolgok történnek, mint vele stb. Néha tényleg zsibbasztó volt, de kinőtte, bár a mai napig gyakran becézzük itthon Cicának (most 9 éves).