Hogyan vigasztaltátok, nyugtattátok meg a gyereketeket, ha sírdogál, szomorkodik, mert hiányzik neki az apukája? (apuka elköltözött tőlünk) 8 éves kislányról van szó.

[link]

Szerintem is lényegében az hogy ítélkezés mentesen ott vagy vele

#2 Hát nem tudom... nekem ez akkora bullshitnek tűnik, hogy attól még fontos a gyerek az apának. Én magam is elhagyott gyerek vagyok a húgommal együtt. Apánk sokáig élt-halt a családjáért, aztán egyszercsak belefáradt. Nem csak anyámat nem szerette többé, hanem az egész családosdiból elege lett. Mi, a gyerekek sem érdekeltük. És nagyon sok ilyet láttam a környezetemben. Apuka konkrétan felszívódott. A szerencsésebb exfeleségek megkapták a gyerektartást azt szevasz. A kevésbé szerencsések meg pereskedhettek azért is.

Nyilván ezt így nem lehet egy 8 éves gyerek képébe vágni. Nekünk azt mondta anya, hogy ez van, el kell fogadni apa döntését, és meg kell tanulnunk hárman élni. Persze, rossz, de majd túl lesz rajta a kislány.

Látszólag nem használ, de nem ártasz vele tovább, mint akiket ezek után a másik szülő ellen nevelnek.

Kitartás nektek

Velem tök ugyanúgy volt, ahogy a 4essel. 9 éves koromban váltak el a szüleim. Anyukám is azt mondta, hogy apa azért még ugyanúgy szeret minket. De én is éreztem, hogy valami azért más. Ha visszamehetnék az időben, hogy tanácsoljak valamit anyukámnak, én se tudom mit mondanék neki. Az igazsághoz kicsik voltunk, a hazugságot felismertük. Amit levontam tanulságként, hogy olyan férfinek kell szülni, akit válás után is el tudok képzelni apaként. Férjed még lehet másik, aki jófej a gyerekkel is, de apja nem lesz más. És ezt úgy mondom, hogy az én nevelőapám is tök rendes, nagyon szeretjük egymást, már lassan 20 éve az életem része (több, mint amennyit a vér szerinti részt vállalt belőle), de örökké ott marad, hogy a vér szerinti részéről meg is lehet dögleni, mert lesz.rja. Ezt feldolgozni és helyén kezelni lehet, de elfelejteni nem.

Nem tudom van e másik gyereke, már nem beszélünk.