Ez általános jelenség gyerekeknél? Ha igen, akkor mit kéne ilyen helyzetben tennem? Ha nem, akkor mitől lehet?

A helyzeti feszültség jöhet ki, a fiam is ilyen mikor nem vagyunk együtt semmi baja, de másnap bepörög ugrál, hisztis, semmi sem jó, majd egyszer csak kiböki, hogy mi okozza a feszültséget, mondjuk, hogy most ugye nem megyek el.

Nálatok is ez lehet, hogy nincs ott anya, nem a megszokott környezet, ebben a korban minden apró változás feszültséget okoz ami így tör utat.

Nekem akkor csinálja ezt a fiam (azt hiszem 😅), ha egyszerre több mindent szeretne. Vívódik belül, mert már előre sejti, hogy nem fog minden megvalósulni; nem tudja, hogyan kommunikálja le (pl. szeretne enni, mert éhes, de még szeretné befejezni a játékot, ráadásul még pisilnie is kell, plusz eszébe jutott, hogy ma még nem olvastunk mesét); milyen sorrendet kérjen a teendőiben (pl. ebéd előtt olvassak neki még egy mesét). Ha sikerül elébe mennem a hisztijének ("nyugodj meg, mondd el picsogás nélkül, hogy mit szeretnél és megbeszéljük"), akkor általában sikerül kompromisszumot kötni.

De mit ne mondjak, már 2.5 éves kora óta ezzel próbálkozunk és még csak most lett több siker, mint kudarc (nemsokára 4 éves lesz).

Az ilyen magatartási problémákban jön ki sokszor mennyire megviseli a gyereket a bizonytalan érzelmi környezet amit a családjának felbomlása okozott. Akármilyen profin áll hozzá mindenki, a gyerek nem érti meg. (Arról nem is beszélve, hogy tudat alatt mindenki elszolja magát mert igazából a felnőtteknek se ideális).

Apja ilyenkor nem segít? Talán ha ő megszeretgetne az segítene. Meg mindig beszeljetek meg előre hogy mi fog történni aznap, mikor megy majd vissza az anyjához hogy kiszámítható legyen neki a helyzet. Simán lehet hogy még azt érzi belül, hogy egyszer csak az anyja nem jön érte.