Hogy kezelitek a dackorszakot? Többi lent

Mi az ilyeneken leginkább röhögőgörcsöt kaptunk. :D

Azt meg, hogy megmagyarázod neki, hogy mindegy, ki teszi vissza a fedelet, vagy apja újrarámolja, te meg odaszúrsz a gyereknek, hogy na, most boldog vagy életem? 3:) Na ezt aktuális idegállapotunk függvényében ott a helyszínen eldöntöttük. Szerintem egy-két ilyen esettel, ha véletlen engedsz is neki, nem fog a fejedre nőni.

Első gyereknél idegbajt kaptam az ilyenektől, millió ilyen szitu volt és még néha van lassan 4 évesen. Aktuális hangulatomtól függött, hogy gyorsan engedek neki, hogy haladjunk már vagy beleálltam a dologba és csakazértsem úgy volt.

Második gyerkőc 2 éves, kezdi ő is bontogatni a szárnyait, nála lazábban kezelem egyelőre, inkább nevetek a szitun (igyekszem magamban, mert ugye Neki igenis nagy problémák ezek).

Nalunk nem ebben nyilvanult meg a dackorszak. Konkrétan ha szolok neki valamiert le se kakilja. Mint aki suket!

Kiakaszt vele teljesen. 3 eves. Nagyon makacs, es nagyon tudja, hogy kell feszegetni az idegeinket. Szerintem ezt tul kell elni, nyilvan a sajat elveink szerint azert nem szabad hagyni dolgokat, de tulon tul szigoru se kene lenni. Nehez megtalalni az arany kozeputat.

Konkrétan a ti esetetkre valszeg en is igy reagaltam volna ahogy te.

(igy a sztori alapjan)

Nálunk "én akartam" korszak van éppen, de mindig csak akkor jut eszébe, hogy ő akarta, mikor más már megcsinálta.

A másik kesvencem, mikor kérek tőle valamit (hozd ide, vagy csináld meg), akkor mintha süket lenne, de ahogy elindulok, hogy jó, akkor majd én, egyből pattan és megy és csinálja, amit kértem.

Legtöbbször csak fogom a fejem, és próbálok túllépni az ilyeneken, de ha nagyon belemerülne a hisztibe, azért szoktam neki mondani, hogy ha te akarsz csinálni valamit, akkor azelőtt csináld, hogy más megcsinálná.

De azért már kitapasztaltam, mi az, amit MINDIG MINDEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT ő akar megcsinálni, azt persze hagyom neki. Ilyen például, hogy reggel ő akarja kihúzni az éjszakai fényt a konnektorból és bedugni a vakdugót, mert az 1 éves húga előszeretettel szeret a konnektorokban matatni. Vagy például mostanában, mikor nagyvécére megy, már ő akarja lekefélni, ha marad valami. Szerintem ha ezeket a kis apróságokat hagyjuk nekik, így lesznek majd önállóak.

Amúgy 4 éves a kisasszony.

Arról is szerettem volna írni, amti az előző megírt, így nem ismétlem az ő sorait. Azt tenném még hozzá, kulcsfontosságú eldönteni, hogy mit akarsz tiltani neki mint szülő, és mit akarsz megengedni neki.

E kettő egyensúlya a lényeg, mégpedig következetességggel. Tehát épp csak a dolog másik felét szokták egyesek efelejteni, nevezetesen, hogy abban is következetesnek kell lenni, hogy melyek azon dolgok, melyeket mindig meg akarunk engedni a gyereknek.

Amikor tiltok, általában hozzáteszem, hogy HELYETTE mi mindent SZABAD megtennie.

A végletesség viszont nem jó. Ha mindig mindent csak tiltanánk a picinek, akkor egy idő után megtörne, és későbbi gyerekkorában, sőt, majdan felnőttként esélyesen nem fog tudni nem-et mondani másoknak, vagy legalábbis nem elégszer.

Ha meg a másik végletbe esnénk -túlzott megengedés-, akkor meg elkényeztetetté, határtalanná válhat, ezáltal érzelmi biztonsága meginoghatna, ami szintén feszültségforrás a gyerek számára (bőség zavara, bizonytalanság, egysíkú értékrendszer kialakulásának veszélye -nem alakul ki megelégedettsége, hálája-, zsarnokoskodóvá válhat stb).

“Ha mindig mindent csak tiltanánk a picinek, akkor egy idő után megtörne, és későbbi gyerekkorában, sőt, majdan felnőttként esélyesen nem fog tudni nem-et mondani másoknak, vagy legalábbis nem elégszer.”

Ennek mi a pszichológiai háttere? Én azt gondolnám, hogy ettől inkább dühös, frusztrált, mindenkit irányítani akaró típus lenne később. De biztos függ az alapszemélyiségtől is.