20 hónapos kislányommal 4 napot voltunk kórházban hasmenéses-hányós betegség miatt. Hogyan enyhíthetném a kórházi kezelés, az ott tartózkodás okozta traumát, félek, nagyon megviselte?

Mi okozott traumàt?

Elkülönítettèk tőled, megijesztettèk, vagy ,,csak" fàjt az infúzió, esetleg nem tudott tőle mozogni?

Jàtszàtok el otthon babàkkal, plüssökkel a helyzetet. Hagyd, hogy irànyìtsa a törtènetet. Mesèlj neki arròl, ami törtènt. Ölelgesd sokat, bújjatok össze.

Nem voltam még ilyen helyzetben, de sok gyerekkel van dolgom szakmámból kifolyólag.

Mi az amit látsz rajta? Változott a viselkedése? Tud valamennyire beszélni?

Rengeteget babusgasd, minden perceket töltsd vele, ölelgesd, érezze a közelséged, érezze magát újra biztonságban. Nem tudom, hogy alszotok, de vedd magad mellé, éjszaka is érezze, hogy ott vagy. Ennyi idősen már a mesébe illesztett feldolgozással is próbálkozhatsz. Mesélj neki a bent töltött időről, hogy mik történtek ott vele, és miért volt erre szükség. Majd mindig azzal zárd a mesét, hogy hazaértetek, várta az otthona, szobája, játékai, végre találkozott a tesóval/apával/mamával/kutyával...ami épp van az életében. Szerintem ő ezeket már megérti és segít neki. Ha tud beszélni, esetleg kérdezgesd dolgokról.

Amúgy pedig rengeteg türelem és babusgatás.

Ne told ennyire tul, es nem fogja toled atvenni ezt az ostobasagot.

Gyerekapolo vagyok, ugye tudod, hogy vannak gyerekek akik EVEKET vannak korhazban ?

Ne emlegesd neki így, ne beszélj neki úgy róla, mint egy traumáról.

Beszéljétek meg, hogy miért vannak orvosok és ápolók, hogy milyen JÓ, hogy meggyógyították, hogy már NEM FÁJ a hasa.

Pozitívumokat mondj csak!

Mondd, hogy a szuri szükséges rossz, hogy segíteni kellett picit a pocakjának meggyógyulni.

Ilyesmiket.

Én már 5 év alatt 12x voltam a lányommal kórházban 1-1 hetet. Hidd el, van tapasztalatom!

5ös vagyok.

Elfelejtettem : vehetsz neki orvosi játék szettet! A lányom nagyon sokat játszott/játszik vele. Oldja a feszültséget.