Rajzelemzésnél számít, hogy a gyereknek van-e kedve rajzolni, vagy csak odadob valamit, mert muszáj, hogy letudja a dolgot?

Nem. MEGMONDTA, hogy mennyi meg mennyi baja van a gyereknek, mert a fészket, amit kért nem fára rajzolta, "nem rajzolt alá, köré semmit", mennyire nincs semmi a lap többi részén, nézzem, meg a fészek kicsi(4-5cm), nincs, ami tartsa, meg ilyenek, mennyire rosszul kidolgozott(sok kis egyenes vonalból állt, volt benne 2 tojás) és azt is mesélte, hogy mennyire nem akart együttműködni a gyerekem, de a végére csak elérte, hogy rajzoljon, mert azt kellett, következetesen betartotta, amit kért és nézzem meg, ott a fészek.

Olyan érzésem volt, hogy a feltételezései igazolására akarja használni az egészet. Szerintem átlagos fészek volt normális méretben, hiszen a fészek kicsi, nem áll másból mint vonalakból, nem volt a legszebb, de azért bőven szép volt, vagy 100 gallyacska közel egymáshoz, két tojásformájú tojással.

Volt a gyereknek család rajza is, arra több időt fordított(akörül sem volt semmi) 7 centis szépen(félig) kidolgozott emberek a levegőben, volt kedve a végére, de nem volt ideje befejezni a rajzot.. arról egy rossz szava nem volt a pszichológusnak, pedig pont úgy voltak, a lap azon részén minden nélkül, mint a fészek.

Nem lehet félreérteni, konkrétan ezekkel a szavakkal mondta, hogy "a gyerek bizonytalan, nincs ami tartsa a fészket, csak lóg a levegőben, nincs körülötte semmi, sivár". Megmondtam, amit gondoltam, de leszavazott azzal, hogy ki kellett volna töltenie a képet, valamire rárajzolni, meg madarat mellé, meg ilyenek, amik a biztonságos, meg mittudoménmilyen környezetet mutatják. Megmondtam, hogy a gyerek sok gyönyörű képet tud rajzolni, ha kedve van(hivatkozva a családrajzra, amit nem volt idő befejezni, mondtam, hogy be is viszem a többi rajzát), de azt mondta az számít, amit ott rajzol bent, mert az az "aktuális állapotát írja le". Összesen kettőt rajzolt, mert kettőt kért, egy család és egy fészek rajzot. Sok képe van, amin kiszínezi a levegőt és több dolog van a papíron, még versenyre is mehetne(jól rajzol, ha kedve van). Amíg beszélgettünk kint rajzolt egy sokkal minőségibb rakétát, csillagokat, holdat, napot, profin kidolgozott rakéta, külön sivatagos, sziklás, erdős területek a bolygóra. Meg is mutattam, de odáig terjedt az egész, hogy a pszichológus űrhajóra kérdezett rá, a gyerekem ragaszkodott a rakétához, hiszen azt rajzolt és itt volt még egy konfliktusuk, hogy a pszcihológus szerint a rakéta robbanóanyagot szállít, az űrhajó meg nem, úgyhogy szerinte nem rakéta, hanem űrhajó, mert van rajta ablak, de elfogadja, ha a gyerek szerint az rakéta, és ennyi is volt. (szerintem ez hülyeség meg amúgy sem volt szimpatikus az egész jelenet, mintha egy kioktató emberkéhez vittem volna, ráadásul a gyerekkel értettem egyet, ez egy rakéta, a kezdetleges űrhajókat nevezték így)

Szinte teljesen pontosan ilyet rajzolt, csak egy hajtóművel, ebben a minőségben, régi amcsi/ruszki rakétákat..

[link]

Teljesen totálisan kidobott pénznek éreztem, fizettem azért, hogy lent kötekedjenek egymással vagy 10 alkalmon keresztül óránként 16ezerért, hogy elmondja a nő mennyire rossz is neki otthon, azért nem tudja együttműködésre bírni bent. Mivel szépen kidolgozott, mosolygó anyát rajzolt élethű arányban rajzolva viszonylag közel magát mellé, abba nem tudott belekötni, de attól függetlenül próbált az életben olyat találni, ami nem látszik a rajzon, visszafelé meg olyat próbált találni a rajzon, ami nem látszik az életben..

Azért, mert ha nincs kedve, nem működik együtt, minden módszerrel kihátrál feladathelyzetből játékba, manipulációval is, hogy ne kelljen csinálnia, azt meg nem lehet, nem csinál semmit és még zavarja is az órát.

Rendkívül elismert hölgy, magasan képzett, külön csoportban kerestem szakembert a gyerekhez, sokan ajánlották.

Azért ilyen, mert nem bírja a gyereket(szerintem), amiért nem hibáztatom, meg is mondta, hogy "bicskanyitogató a stílusa" és hát nem téved nagyot, azok alapján, amiket visszaolvasott valóban úgy viselkedett. Bizonyos helyzeteken kívül meg kenyérre lehet kenni(ugye, amit ő nem lát), dehát pont azért mentünk, mert gond van. Ha nem lenne és mindent megcsinálna szépen elsőre és még kedves is lenne mellé, nem kellene pszichológus. Első két alkalommal a gyerek sírva jött ki értem nála, de nem sok javulás lett több alkalom után sem, és okosabb sem lettem. Most az utolsó pár percben láttam, hogy hogyan is viselkednek egymással, és a rajzos dologgal sem sikerült egyet értenem vele(motiváció hiányában, feldúltan, egyszer rajzolva, azt rajzolva, amit kért), a tanács meg, hogy nincs megnevelve sem segített sokat.

Néha én is gondolkozom, hogy talán csak két nagy pofon hiányzik neki a viselkedéshez(hogy tartson a felnőttektől és legyen "tekintélyük"), mivel a számat már eleget járattam, jutalmaztam és megvontam dolgokat, felvázoltam a valóságot is, de lehet, elrontom az egészet azzal a két pofonnal.

Az első alkalmakkor is zavart, hogy a gyerek sírva jön ki azok miatt, amiket mondott neki, de adtam esélyt a dolognak, gondoltam nem véletlen elismert, egy kis lelkiismeretfurdalás nem árthat. Úgy indultunk, hogy 4. alkalommal velem beszéli meg a dolgokat. Na nem sikerült felvennie a teszteket ennyi idő alatt, vagy 10x jártunk nála, és azok is olyanok, amiknél csak többé kevésbé működött együtt, megpróbálta gyorsan letudni és kérdezgette mikor lesz vége és miért van olyan sok.

Tuti van gondja a gyereknek, de biztosan nem az, hogy nem hallotta elégszer a helyes viselkedést és nem kapott érte elég jutalmat, ha jó volt.