Mennyit foglalkozol, játszol... a gyerekeiddel egy nap, minden játékra ugrasz ha a gyerek épp azt kívánja?

Max 1 órát, de általában kevesebbet, mert átkozottul unom.

Dehogy ugrok, nem ettől lesz valaki jó anya.

Kedves #1!

Kifejtenéd kérlek, hogy akkor mitől lesz valaki jó anya?

Napi 1 órát foglalkozol a gyerekeddel?! A nap többi részében mit csinálsz?

Pont ,hogy attól lesz valaki jó anya ,ha időt ad gyerekeinek, rájuk figyel. Nem attól leszel jó anya, ha csillog a lakás és drága autó van a feneketek alatt, és mi de héten új körmöd van.

Kérdésre válaszolva: délelőtt főzök, pakolgatok, teszem a dolgom. Egy picit akkor is van rá időm, ha kész vagyok. Délután viszont teljesen a gyerekeké. Itthon vagyok jelenleg, mert a pici 1,5 éves, de munka mellett is inkább velük voltam, ha hazaértem, a kaját megrendeltem. Ha dolgom van nem ugrok játszani, de ha ráérek akkor miért ne?!

Reggel ébredés után fél óra, délután fél óra, amikor csak ketten játszunk, általában szerepjátékot. Mivel ez elég nagy feladat számomra, ebből nem tudok többet játszani vele. Amúgy kirakós, társas, mese nézés,játszóterezés van, az kb 1 óra. De vannak napok mikor több, vagy kevesebb, ha sok dolgom van. Van, hogy főzéskor is segédkezik, addig együtt énekelünk, mondókázunk...

5 éves.

Jézusom, milyen anyák vannak itt...

Nyílván minden szóra nem tudok ugrani, mert nekem is van feladatom, de amikor csak lehet játszok a gyermekemmel. Ezek értékes pillanatok. Együttjátszás során alakul ki a kötődés is. A gyermek pillanatok alatt felnő és majd ő is annyit fog velünk foglalkozni, ha idősek vagy betegek leszünk, amennyit mi foglalkozunk vele most. Ez a véleményem.

Nem mindegy mekkora az a gyerek. Önállóan magát még hosszabb távon, vagy egyáltalán nem képes kisebb, vagy nagyobb.

Minden gyerekkel kell foglalkozni nyilván, de az igényeik is személyiségtől, kortól, igényeiktől függenek.

A szükségleteiknek megfelelően igyekeztem mindig, de nem dobtam el sosem mindent azonnal, mikor dolgom volt, ha épp nyekkent egyet bármelyikük, vagy unatkozott.

Minőségi időtöltés legyen. Nekem a kisebb kisiskolás és nagyon aktív, így őt le kell fárasztani szabad levegőn is, különben pörög, erre sosem sajnálom az időt, de mivel van kutyánk is, össze tudom kötni a kettőt, ha esik, ha fúj.

Mikor kisebbek voltak, otthon is többet kellett játszani velük, de most sincsenek ridegtartáson természetesen, de tény, hogy ahogy nőnek, egyre kevesebb asszisztenciát igényelnek az önálló játékhoz és mindig is figyeltem arra, hogy trenírozzam őket arra, hogy képesek legyenek értelmesen lekötni magukat nélkülem is. Mindettől függetlenül sosem sajnáltam rájuk az időt, különben nem vállaltam volna be kettőt is.

Minden nap foglalkozom velük, de játszani nem mindig szoktam. Általában az is elég nekik, ha csak ott ülök és figyelem ahogyan játszanak, bevonnak közben, aztán csinálják tovább. Ilyen mikor legóznak, kirakóznak, "főznek", rajzolnak, gyurmáznak, babáznak, autóznak. (3 és 1 évesek) Az udvari aktív játékokban többet szoktam velük játszani, pl én is ugrálok a trambulinban, homokozok velük, fogócskázunk stb..

Nem ugrok mindig, de én kicsi korukban sem szórakoztattam őket, hagytam hogy unatkozzanak🤷‍♀️

3

Hát nem attól, ha minden szóra ugrok neki 😂

Szerintem sokkal jobb egy kiegyensúlyozott anya, mint egy olyan, aki unott képpel játszik a gyerekkel