Szokták ezt csinálni a gyerekek? Két éves múlt a lányom és mostanában rácsap a többi gyerekre, eleinte csak kisebbekre, most a vele egykorúakra is.

Sajnos igen. Ez is életkori sajátosság, bár nem minden gyerek verekedős. Minden egyes alkalommal rá kell szólni, hogy nem szabad, simizze meg verekedés helyett. Így egyszercsak kinövi. Az én lányom a 27 kilós, 6 éves unokabátjyát veri állandóan. Mar, karmol, harap. És csak őt. a Nagyfiú tesóját nem. Őt valahogy nehezen viseli.

Lányom 23 hós. Ezt hónapok óta csinálja. És olyanokoat karmol, hogy nyoma marad. Kínomban mondtam, adja vissza, bár tudom, nem ez a jó nevelési elv, de azóta jobb a helyzet. Nem használt a simizés, a szobába küldés, semmi.

És ez megy már vagy 4 hónapja. És már akkor is veri, ha szegény nagy nem csinált semmit, csak elmegy mellette.

(együtt élünk jelenleg a Tesómékkal, így ez napi probléma)

Hát sajnos ez "normális", de nem feltétlenül kell, hogy így legyen. Az én kisfiam is (2 éves) mostanában kezdte ezt el, néha már odáig jutunk, hogy visszacsapok a kezére, de kezdem belátni, hogy sokkal rosszabb a helyzet, mikor visszaütök, mert annál jobban csinálja.

Tehát a megoldásban nem tudok segíteni, csak annyit tudok mondani, hogy ne üss vissza, még akkor sem, ha a maradék türelmed is elfogyott.

Szia, igen, a többség nem ilyen, de az én lányom is. Időbe telt, mire elfogadtam - nagyon fontos, hogy így is szeresd, ne utasítsd el, és próbálj minél kevesebbet foglalkozni vele (előtte, magadban persze szabad) Amolyan idegrendszeri éretlenség, nálunk akkor rosszabb a helyzet, amikor fáradt. Ne magadat hibáztasd, a nevelésedhez köze nincs, és nehogy elvidd valahová is (pszichológus), mi voltunk, de semmivel nem lettünk okosabbak.

Nálunk javulást hozott a babázás, meg hogy a mesékben látja, hogy más gyerekek, állatkák hogyan viselkednek. Én sokszor a szeretett baba nevében beszélek hozzá, hogy ezt nem szabad, meg simi-simi, stb. Kemény egy év van mögöttünk, a helyzet már javulóban van.

Rossz, mert kívülről úgy néz ki, hogy biztos a szülő szúrt el valamit. De nem. Nálunk pl. nincs hiszti, de pici harciasság, az van.

Szerintem az rossz módszer ha azt mondod inkább simizze meg vagy kér tőle bocsánatot. Ezek mind rossz útra viszik őket.A bocsánat kéréssel azt hiszi mindent rendbe hozott és ugyanúgy üt mert egy bocsival leven tudva a dolog. Ez egy jó kibújó nekik a büntetés alól. Igen is megbüntetjük a gyereket ha üt. Nem veréssel hanem szigoró szeretet megvonással és utánna meg elmagyarázuk neki, hogy miért volt. Nagyon sok múlik a hangsúlyon, hogy mondod. Színészkedni kell nekik egy kicsit ahoz hogy elhigyék hogy rosszat csináltak érezni kell a mondandódon. Nem az a fontos, hogy mit hanem az, hogyan mondjuk a gyereknek. Ők még ebből értenek.

Más gyerekhez nem érünk ha még simizni is akarjuk mert nem biztos, hogy szereti. Főleg nem egy olyan gyerektől akitől előtte kapot. Ezzel tudnak az idegeimre menni az olyan szülők gyerekei akiknek verekedős a gyereke. Mit szólnál hozzá felnőtként ahoz, hogy ha sétálnék az utcán és egyszerűen csak odamennék simogatni, ölelgetni. Te szeretnéd? Másik gyerekhez nem nyúlunk, nem simogatjuk, nem ölelgetjük. Először ezt tanítsd meg és utánna ütni se fog. Amúgy minden gyerek elkezdi ilyen korban az ütést csak van olyan szülő aki leszoktatja róla és van olyan aki a bölcsire, ovira hagya ezt. Pedig ez nem az ő dolguk lenne. Érdekes közösségbe bekerül egy olyan gyerek aki rúg, mar, harap és pár hónap múlva semmi nyoma nincs ennek mert az ott dolgozók leszoktatják róla egy-kettő. Legalábbis jobb helyeken.