Tudnátok néhány bíztató szót mondani nekem?

Ez a mai nap nagyon sz*rul sikerült.

2 és fél éves lányom van, aki az elmúlt háromnegyed évben egy angyal volt. Délután és este leraktam az ágyba, elaludt magától. Mindent meg lehetett vele beszélni, gyönyörűen ette a gyümölcsöt, zöldséget, ebédet, mindent. Havonta ha egyszer húzott fel annyira hogy kiabáltam.

Ez most teljesen megváltozott. Elkezdett nem aludni délután, nekem már ez sok, mert szükségem van a napközbeni pihire nélküle, nagyon szeretek egyedül lenni és úgy tudok feltöltődni, és maga a gondolat, hogy mostantól nem lesz meg ez a pihi, már felidegesített. Egész nap egy idegroncs voltam, csak azon kattogtam hogy miért nem tudok egy kicsit egyedül lenni, plusz már alig eszik valamit... Most estére szépen alakult, vacsi, fürdés, leraktam az ágyba, már nem lehet otthagyni mert kijön, hát elkezdtem neki énekelni, mert az működni szokott, most csak álmos szemekkel 20 percig forgolódott... kijöttem, és utána kezdődött a fél óra veszekedés -visszaazágyba-denem-deigen- visszavittem kijött lesz*rtam leültem a kanapéra stbstb ezt mind úgy hogy hulla fáradt volt, de nem hajlandó elaludni. Végül akkorát üvöltöttem mint még soha (nem szoktam kiabálni vele, de egyszerűen annyira felment bennem a pumpa egész nap, hogy így jött ki rajtam) utána sírt 5 percig majd a nappaliban a földön elaludt a plédjébe csomagolva... (Próbáltam az ágyában nyugodtan elaltatni de nem volt hajlandó)

Szóóval, mind az egész nap, mind az este nagyon szarul sikerült, és most meg már nincs is kedvem azokhoz,amiket csinálni akartam, mert úgy aludt el hogy összevesztünk. Itt bőgök a kanapén, és félig azért, mert elképzelem, hogy minden nap ez lesz mostantól?

Tudnátok nekem valami tanácsot adni, hogy kezeljem ezt? (Kérlek ne rúgjatok belém mégjobban... Most elmegyek futni remélem kicsit megnyugszok, de ez már a lányomnak mindegy mert nem tudok tőle bocsánatot kérni, csak reggel)