Tudnátok néhány bíztató szót mondani nekem?

Lehet a meleg miatt. A fiam - alapból se mondható jónak típusú - alvása az elmúlt két hétben egy okádék katasztrófa volt. Férjemmel leosztottuk a szabadidőt egymás alváshoz segítésére, mert tényleg csak a túlélés megy. És látom, hogy szenved szegény, meleg van, nem tudunk sétálni, amikor már megszokta, nem akkor vannak a történések, amikor megszokta, és rettenetes.

Szóval lehet nagyrészt a meleg miatt borult ki. Engedd el. Tudom, hogy nehéz, mert én hetekig képes lennék magamban lenni, annyira introvertált vagyok, de mindig az lebeg a szemem előtt, hogy ez most így van, el kell engedni, lesz még jobb is. Általában mire beletörődök, hogy egy végeláthatatlan, nyűgös, hisztis nap elé nézünk, és csak így fejjel előre beleállok a pofonba akkor szokott vigyorogva hozzámbújni, és elaludni órákra. :) Biztos vagyok benne, hogy érzi rajtam, ha feszült vagyok.

Másrészt, aki emiatt leszól, azzal ne törődj. Régen a család több generációval élt együtt, több nő és férfi is tudott pár óráig felügyelni egy kisbabát/gyereket. Az anyának sokkal több ideje volt, még ha vitte is a háztartást. Most meg teljesen egyedül szokott lenni reggeltől estig, miközben viszi a háztartást. Nekem se okoz nehézséget 2 óra alatt kitakarítani, ha közben valaki vigyáz a gyerekre, de ha ott van a sarkamban, akkor egyszerűen lehetetlen, vagy legalábbis nagyon sokáig tart... Nem lehet összehasonlítani a terheltséget. És teljesen érthető, hogy egy individuális emberi lény, vágyna napi pár óra énidőre, ahogy érdekes módon a férfiakon mégse kérik ezt számon.

Egy szó mint száz, szerintem kitartást, ha jobb idő lesz, még lehet jobb lesz az alvás és az evés is.

Megint 1 ember tesz úgy mintha más ember lenne. Veszekszik veled, aztán 30-asként úgy ír mintha ez lenne az első válasza hogy úgy tűnjön többen egyetértenek.

Én megértem a kérdezőt, sajna nálunk nem is egyszer fordul elő kiabálás, nem alvás apropóján, de a dackorszak nagyon megpróbálja a szülőket. Ez van. Mi is emberek vagyunk, nálunk is elszakadhat a cérna. A kiabálás nem a gyerekről szól, hanem a feszültség levezetéséről. Ha nincs más eszköze a szülőnek, persze találnia kell valamit, de előfordul, ne legyünk már álszentek. És messzemenően igazat adok a kérdezőnek, hogy káros azt sugallni, hogy futni se mehetsz el ha anya lettél. Jó esetben van egy párod akivel együtt vállaltátok, és igenis jár mindenkinek a feltöltődés.