Parancsolgató gyerek?
Nagyon érdekes dolgot vettem észre a 2.5 lányomon. Ha más gyerekekkel játszik, gyakran ő akar irányítani: ő akarja megmondani fennhangon, hogy hova menjenek, hogy mit csináljanak, és ha a másik gyerek nem akar vele hintázni, akkor először szépen kéri "gyere légyszives' és ha nem jön, akkor egyre durvább. Persze nem szoktam engedni és mindig rászólok. Próbálom elmagyarázni neki, hogy így senki nem akar majd vele játszani, hogy ilyen parancsolgató, akkor egy időre megérti, és lenyugszik, aztán megint ilyen lesz... Tudom, hogy személyiségfüggő is a dolog, és egyébként mi sem vagyunk olyanok az apjával, hogy mindenre ugrunk neki, ha valamit nem akarunk csinálni, simán nemet mondunk neki, nincs mindig az, amit ő akar, és itthon Tök jól kezeli, persze szokott hisztizni.
De ez amit a játszón csinál, hát már kikészít.
Tegnap két másik kislánnyal homokozott. Az egyik elkezdte beásni a lábát, a lányom meg kétségbeesetten elkezdte hogy "de ne ásd be a lábad!!! 😩😩" (Pedig ő otthon mindig beássa magát, és én sosem szoktam rászólni ilyen banális dolgok miatt) Ne úgy játsszon a homokozókészlettel, hanem így... Ne ezt csináld, hanem azt... Ilyeneket mondd mindig a többieknek, amivel nem is lenne gond, ha nem rögtön kiabálva mondaná (ismét csak, mi ritkán, kb csak veszélyes esetekben kiabálunk)
Ami vicces amikor rászól a többi gyerekre, hogy ne pazarolja a vizet a kútnál, meg ne tépje le a virágot. (Amiket ő simán megcsinál, és ezeket hallja tőlem.) Szóval a tiltásokat, amiket tőlünk hall, mondja tovább a gyerekeknek.
Minden alkalommal, mielőtt társaságba megyünk, megbeszéljük, hogy szépen fog viselkedni, nem irigykedik, nem veszi el más játékát, nem parancsolgat, mondja is ezeket. Aztán természetesen ott mindent elfelejt.
És közben meg beszólnak nekem az anyukák, hogy miért követem folyton a játszón a gyereket, miért nem ülök le beszélgetni, meg pihenni, majd eljátszanak... Hát azért, mert próbálom nevelni 😐
(Nem szoktuk bántani sem egyébként, de simán elkezdi ütni a lapátot, hogy nem az kell neki, "buta lapát"!! 🤬)
Azt látom rajta, hogy kiakasztja, ha nem ő irányít... Pedig mi szerintem teljesen a középmezőnyben vagyunk nevelés téren. Nincs negengedve neki minden, de korlátozva sincs annyira, tehát minden olyat játszhat, ami nem okoz kárt magában, másokban, vagy tárgyakban. Vannak szabályok, de közben meg az a fontos nekünk is, hogy legyen gyerekkora.
Van esetleg, akiknek hasonlóan akaratos gyermeke van, tudnátok segíteni, mégis ezeken kívül mivel tudnám kezelni a dolgot?
válasza: válasza:"Szóval a tiltásokat, amiket tőlünk hall, mondja tovább" ebből gondoltam. A gyerekek általában tükröt mutatnak nekünk, amit mi csinálunk azt csinálják ők is.
De ha úgy gondolod nem emiatt csinálja, akkor több ötletem nincs.
válasza:Veleszületett személyiségen szerintem nem lehet és nem is érdemes nagy erőszakot tenni. Az sem jó, ha folyton lebegsz felette, ha gyerektársaságban van, nem kell annyira védeni tőle a többieket (hacsak nem verekszik).
Szerintem nem úgy éli ő meg, hogy irányít másokat, meg parancsolgat. Ez már a te minősítésed és káros is lehet, ha így beraktad őt egy skatulyába, hogy "én vagyok a parancsolatós, hisztis... stb.".
Az ő szemével nézve valószínűleg csak van egy erős elképzelése, hogy mit hogy kellene és idegesíti, ha másképp történik. Kicsit azért pont ahogy te kontrollálod őt és nem bírod ki, hogy ne menj oda rászólni, ha "ciki".
Ebben valami egyensúlyt kellene találnotok. Talán jobban hagyni, hogy megoldják a másik gyerekkel, plusz leguggolni mellé és alternatívákat mondani, hogy ha ezt nem lehet, mit igen. Empátia is majd 3 éves kor körül kezd kialakulni, addig nem tudja beleképzelni maát más helyébe, de ebben te persze segíthetsz neki ("hát most ő akar vele játszani"). Ha csak most kezdődött, valószínűleg a dackorszak része és le fog csengeni.
válasza: válasza:A középsőm volt ilyen kicsinek, és a tesóival még most is. Mindig kiosztotta a szerepeket játék közben, hogy kinek mit KELL csinálnia. Az oviban is a kiscsoportosokkal bandázott, mert azok nem szóltak vissza. 3:) Nyilván idehaza sokszor rászólunk, ha érezzük, hogy túlzottan leuralja az öccsét. Annó sógórnőmtől sokszor hallottam, és akkor nem annyira értettem, de mára beépült a hétköznapjainkba a következő mondat: Köszi, én vagyok az anyja, majd én megnevelem, neked nem kell.
A suliban kifejezetten népszerű, sok barátja van, mindenhol hamar beilleszkedik, így úgy gondolom, a kortársaival visszafogja magát. Régebben óvatosan felhívtam rá a figyelmét, hogy ha úgy viselkedik a barátaival is, mint itthon néha, akkor lehet, hogy nem sokáig lesznek a barátai. Lehet, hogy ezen elgondolkodott.
válasza: válasza:Videom van rola ahogy a 13hos dirigal nekem nyujtva a filctollat h Anya, rajzol, fát! Fát! Pedig o akart rajzolni csak gondolta megcsinaltatja velem:)aztan persze kiborult rajta h nemet mondtam.
Azota eltelt 9ev es ugyanilyen maradt a szemelyisege, az elejetol fogva konkret elkepzelese volt a dolgokrol es irto rugalmatlan volt mas javaslatokra. Azon viccelodtunk h kikepzoormester lesz v vmi cegvezeto, elnokasszony. Terelgetjuk, ervelunk, magyarazzuk h a gyerekek nem szeretik ha valaki ennyire dominans veluk, igy nem lehet pl csapatjatekot jatszani, hat mit mondjak, lassan alakul. Ehhez tarsul egy merhetetlen nagy igazsagerzet, mindig felszolal mindenkiert, akar a tanar ellen is.
Mi elfogadtuk h ilyen, nyilvan folyamatosan neveljuk de ahogy elnezem sosem lesz egy sarokban ulo csendes szabalykoveto nő.
Szerintem ahogyan ezt eddig kezelted az egy teljesen jo irany, ez hozott anyag, nyesegetni lehet, de az alaptermeszete marad es ez sokszor eleg koran megmutatkozik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!