Enyhe autista gyermekkel mennyire élhető az élet?

Aspikból is sokféle van, van, amelyikkel nehezebb, mint egy középsúlyossal, mert kiszámíthatatlan és dühkitöréses. Más középsúlyos meg nem sok vizet zavar, kicsit nehezebben tanul meg hétköznapi dolgokat, de úgy elvan a saját világában.

Attól függ, milyen az az enyhe autista gyerek. Mondjuk másik végletben is lehet nehéz, ismerek olyat, akinek olyan félős, szorongó, csendes, érintést kerülő gyereke van, hogy az meg úgy kínzás a szülőnek, ugyanúgy nem tudod berakni közösségbe, mint a dührohamost, a gyerek annyira passzív és önállótlan, de a legnagyobb gond, hogy félős helyzetektől, emberektől, helyektől, állatoktól, mindentől..

Csak mázlival élhető velük az élet. Élhető alatt azt értem, hogy tudsz dolgozni, és más is képes ellátni a felügyeletét, amire nem megy rá a gyerek, nem bántja magát, vagy mást.

Asperger szindrómás a lányom. Konkrétan a szakemberek is bevallottan nem tudnak vele mit kezdeni.

Az élet iszonyatosan nehéz. A mindennapok.

Tegnap este fél10kor még körbe-körbe mászkáltam,ölemben a 20 kg-os lányommal a szőnyegen,mert ő éppen összeomlott érzelmileg.

"Asperger düh"- sok angol cikk van. Magyar szinte semmi.

Hiába a 120 feletti IQ...Nem érti,hogy ne verjen kékre-zöldre...Közben minden szakember szerint TE, mint anya vagy a sz.r. A pszichiáter azt tanácsolta, hogy szorítsam meg a kezét. Hát köszi. Megverni szakember nélkül is meg tudnám.

Az a fő baj, hogy nincs szociális fejlesztés. Külföldön van. Néztem a youtube-on interjút egy aspergeres sráccal, ő mondta el.

Az én gyerekem embergyűlő, nem bírja a tömeget (ennek random hangot is ad,pl a buszon...), nem bírja a villódzó, túl erős fényeket, hamar lefárad, túltelítődik, szagérzékeny....

Soroljam még?

Mindketten pedagógusok vagyunk anyukámmal ( ő óvónő volt, már nyugdíjas, én tanár plusz gyógypedasszisztens tanfolyamot is végeztem direkt a gyerek miatt).

Mégsem tudunk vele egyről a kettőre jutni.

A szakemberek szaktudása kimerül abban, hogy " ez a gyerek nagyon okos, nincs is semmi baja, nem is autista, hiszen megcsinálta hibátlanra a feladatlapot"...

No komment.

Most keresünk neki iskolát. Sorban utasít el mind, pedig megyeszékhely. És sajnos megvan a nagy esély rá, hogy normál iskolában nem fog tudni helyt állni.

Iszonyatosan sajnálom őt. Egy okos, gyönyörű kislány, aki emiatt esik el rengeteg esélytől az életben. És én akármennyit foglalkozok vele, próbálom fejleszteni pici korától...Nem ér semmit.

A viselkedése, alkalmazkodása az utóbbi 1 évben rengeteget romlott .

Pedig én már 20 hónaposan vittem szakértői bizottság elé, mert láttam, hogy baj van.

Szóval aki kívülről lát csak minket, és a gyerek épp jó passzban van, azt hiszi, nincs semmi baj.

De aki belelát, el se akarja hinni.

5ös vagyok. A félreértések elkerülése érdekében leírom, természetesen nem anyukámmal élek, hanem a férjemmel és a lányunkkal élünk hárman.

Csak anyukám próbál segíteni.

De mindig elmondja, hogy nehezebb dolgom van az 1 gyerekemmel,mint a húgomnak a hárommal..

Én is úgy szóltam hozzá, hogy van ilyen gyerekem.

De, hogy legyen jó képed is: Látok olyan szerencséseket, akiknek a gyerekei napi 6-8-9 órát töltöttek bölcsiben, oviban, és most suliban is kibírnak annyit. Ők azok, akik csendesek, és se magukat, se másokat nem bántják, könnyen irányíthatóak, és furák(kerülik őket), de amúgy elvannak. Ők a teljesen passzív típus, ha mondod neki csinálja, néha kicsit bátorítani kell és ennyi, viszont emberi kapcsolatai nem lesznek, csak be tudod rakni intézménybe, normálba is akár.

Másoknál meg, ahol nehezebb a gyerek, van, hogy kifognak jó pedagógust, aki tudja őket kezelni. Egyik helyen annyi segítséget kapnak állami suliban, hogy el sem hiszem, külön feladatok a gyors gyereknek nyomtatva, napirend, előre szólnak neki, mikor mi lesz a nap folyamán, egyéni jutalmazási tábla, amit csak ő kap bent a tanártól, kedvenc padtársa lehet, akivel jóban van, az enyémmel meg azért is kiabálnak, ha előbb fejezte be a feladatot, és az általam beküldött csendes stresszlevezető mütyürt piszkálgatja. Két állami suli, két pedagógus, ugyanúgy második osztály, az ő sulijukban ráadásul többen is vannak, és erősebbek is a követelmények, és a magatartást a gyerek képességeihez mérik.

Szóval ha nehezebb gyereked van, és sikerül jó embert kifognod(nem tudhatod, melyik lesz az), akkor még be tudod passzintani az oktatási rendszerbe. Nekünk 3-ból három rossz, nekik elsőre mázli. Oviban mondjuk nekik sem ment elsőre, de azért irigy vagyok. Egyik tanár sem tűnt rossz embernek, mindenki mondta, hogy mindent megtesz, dehát aztán csak nincs idő "ennyi gyerek közt külön foglalkozni vele", akkor sem, ha 5en vannak és akkor sem, ha 32en. Mondjuk hozzájárul még az is, hogy az enyémet nehezebb "szeretni", mint a másikat, mert az enyém zsémbes.

Az enyém amúgy nem olyan, mint a itt a másik anyukáé, pl nincs baja tömeggel, nem érzékeny fényre, de kikészít a folyamatos nyafogás, panaszkodás, zsémbelés apróságokért teljesen irreálisan, túlreagálja a dolgokat, pl itt szidta a radírt(vagy 10 van neki), hogy nem radíroz rendesen, kérdeztem segítsek? nem, szidta tovább, harmadikra megelégeltem, mondtam hozzon másik, mire közölte, hogy nem fog, szidta még a radírt, mikor abbahagyta vele a radírozást, tehát nem is volt semmi rossz, elmondtam neki "tudja hol vannak a radírjai? igen, tudja hogy kell odamenni érte? igen, akkor menjen oda érte, hozzon egyet, sok jó radírja van, ő is tudja, kb 5 méterre és nem, tovább zsémbelt, majd idegbajt kaptam átzavartam hogy hozzon magának egyet, utána minden gyűlöletével elküldött a pokolba kb, milyen rossz anya vagyok. Nálam is kevesebbszer bukik ki, mint másnál, de az ilyen viselkedését nem bírom ki ép ésszel. És ebből nagyon sok van nála, imádja szidni a dolgokat anélkül, hogy tenne valami egyszerűt ellene, és a tuti az egészben, ha nem szólok bele, pánikig vagy dühig hergeli magát rajta, pedig tudja mit kell tenni, tudja, hogyan kell megtenni, dehát ő ilyen, nem teszi meg. Mostanában ráadásul hazudik is, hogy elkerülje a dolgokat, tehát képes azt mondani, hogy nem tudja hol vannak a radírok, mikor tudja.

Persze nem olyan, mint a kék zöldre csapkodós gyerek a másik válaszolónál, de olyan szinten megterhelő reagálni rá pszichésen és mentálisan, hogy az őrület és az erőszak határán állok. Nem egy ilyen van, hanem ha olyanja van, naponta több, máskor meg semmi ilyesmi. Mostanában a zoknikkal is baja van, képzeld, hogy végigjártam az összes boltot varrásmentes zoknikért, előtte is volt neki vagy 50 pár, de kiszelektáltuk, mit "nehéz" felhúznia. Vettem 30 új párat, más-más helyekről, mindet felpróbáltattam

vele, mind jó volt. Pár nap múlva megint "nem jók", néha meg sem tudja mondani, miért nem. Az ilyenekért is tökre mérges vagyok, volt, amelyik 1500ftos zokni volt, tehát nem a pepcot jártam körbe, hanem varrásmentes 100%pamut zoknikat kerestem. Erre kiderül nem a zokniknak volt baja, hanem a gyerek ilyen, néha csak bekattan nála, hogy valami nem jó, és akkor úgy éli meg, mintha rossz lenne, valóságérzékelés a 0án, saját viselkedésének korrekt észlelése a nullán, te pedig szemét vagy, mindenképp, ha segítesz neki felvenni, ha nem, amiért nem teremtesz oda egy jó zoknit. És amit még bírok, hogy minden rohadt igyekezet ellenére benyögi, hogy szr anya vagy, nem foglalkozol vele, semmi sem lehet úgy, ahogy szeretné, nyilván mindenki hülye rajta kívül, de te meg különösen, mert nem hiszel neki, nem segítesz neki, nem foglalkozol vele, realitás érzékelés sehol, ha ráolvasod a dolgokat, hogy miket tettél és kapjon már észbe, néha csendben marad, de akkor is csúnyán néz csak már magában puffog, és nem tudja hova tenni a dolgokat. Még egy ilyen borzalmasan megterhelő személyiséget.. Tegnap is közölte, hogy nem írt fel a hálás listára, mert nem szeret, mondtam, hogy nem baj, elég, ha én szeretem, de elfordult. A radíros tegnap volt amúgy, a zoknis kb egy hete.. általában nem kedvelik a tanárok, óvónők, totál érthető, hogy miért, talán ezért kap kevesebb kedvezményt is mindenhol, mert ellenszenvet vált ki. Legalább a gyerekek egy része azért bírja.

Na kipanaszkodtam magam, már egy órája fent van amúgy és olvas.

Fú utolsó,döbbenten olvastam a válaszod-pedig ilyen hosszú válaszokra általában nincs türelmem-,teljesen ledöbbentem!El nem tudom képzelni,hogy lehet olyan gyereket a végletekig szeretni,és mindent megtenni érte,óriási összegeket költeni rá,aki semmilyen érzelmet nem tud kiváltani!

A volt legjobb barátnőmnek is hasonló gyereke v,bár őt hiperaktívnak definiálták,de a barátnőm nem vitte fejlesztésre,úgyh a gyerek megmaradt kb12éves szinten.Most28év körül van,életében nem dolgozott,v barinőm meg homokba dugja a fejét,nem vesz erről tudomást,de hál istennek,ez nem az én gondom!Amúgy többekközt ezért sem akartam soha gyereket,mert rettegtem,h nagy kínok között szülök egy-látszólag-egészséges,szép gyereket,aztán évekkel később kiderül,h vmi neurológiai betegsége van,és az csak"hab a tortán",h képtelen a szeretete kimutatására.Nem véletlen,h ilyen gyerekek miatt sok kapcsolat is tönkre megy,és szegény szülő,aki a gyerekkel marad,totál magára marad,mert a barátok is elmaradoznak.Szóval minden elismerésem a küzdelmeitekért!!

9es, de, tud aranyos lenni, bújik néha, néha mond kedveset is, néha mond vicceset is, meg úgy alapvetően szép és okos gyerek, ezekkel nincs gond, csak érzelmileg szív le, és idegrendszerileg. Amúgy a szülők nem azért szeretik a gyereküket, mert olyan sok kedvesség jön belőlük és megkönnyítik az életüket, hanem valami megmagyarázhatatlan miatt. Most is épp pótoljuk az anyagot, a lelkem kiteszem, hogy még délutánra is fusson, és megint eljutottunk az utállak kiabálós részig, én meg kiraktam az ölemből(így írtuk a feladatot)átvittem a szobájába erővel, mert nem akart menni és most ott van nyugiban. Nem a szeretete kimutatásával van gond, az néha jön belőle(szerencsére az enyém szereti az érintést és nem passzív), hanem zsémbes, túlérzékeny, túlreagálós, csak az ő igaza.. nehéz szeretni típus, mert nehéz természete van. Tegnap pl véletlen leöntötte egy fiú az ebédnél, a gyerek meg levezette, hogy az én hibám volt, mert ha nem lett volna befizetve ebédre, amit én akartam, és nem ő, akkor nem megy az ebédlőbe és akkor nem tudják leönteni. Szóval én vagyok a szemét. Tudom, hogy tudja, hogy nem így van, de ez jön belőle. Ez nem szeretetkimutatási gond, hanem gondolkodásbéli, de méginkább inkább jellemhiba, mert ha levezetem, akkor felfogja, csak elfogadni nem akarja. Érti, hogy mi van, csak mindig másra szereti fogni a dolgokat.. Bár nem tudom.

Totál megértem, én szeretnék még egy gyereket, de csak bombabiztos partnerrel merem bevállalni. Annakidején nem is tudtam ilyesmikről, azt hittem a "rossz" gyerekek rosszult nevelt gyerekek, pedig csak idegrendszeri problémájuk van.