Hogy tudnék segíteni az otthon kisangyal, bölcsi/ovi után kisördög dolgon?

Ezt cáfolom. H-K-Cs jár a lányom és nem, nem zavarja meg.

A sírásmeghallgatást lepontoztátok, pedig gőzötök sincs mit jelent és mennyit segíthet.

Nincs ebben semmilyen ellentmondás. Vagy nem tudod mi a sírásmeghallgatás...

22 hónaposan kezdte. 1 éve jár bölcsibe. Januárban kezdtük. Áprilisban már egyre kevesebb volt a bölcsi utáni hiszti. Addig meg alkalmaztuk, amikor kellett, bölcsi után. A sírásmeghallgatás a feszültség levezetésére szolgál. Aki rendszeresen alkalmazza, az tudja, hogy általa csökkennek a hisztis epizódok.

Számomra ebből csak az jön le, hogy nem vagy nyitott gondolkodású, csípőből elítélsz valamit mert nem hallottál róla.

Egyfelől igazad lehet abban, hogy azt mondod hát ezt mindenkinek tudnia kéne. Mondjuk azt ne felejtsd el,hogy óvodapedagógusként tanulnod kellett gyermek fejlődéslélektant illetve csomó más dolgot, amit szülőként tudsz hasznosítani. Másrészről viszont rengeteg embernek gőze sincs, hogyan tud érzelmileg elérhető maradni a gyereke számára akkor is amikor az hisztizik, miközben a szülő tűrőképessége végén jár. Szerintem egyáltalán nem triviális a legtöbb embernek, hogy 20-30-40 percig az ordító gyerekét hallgassa “céltalanul”. Legtöbben - olyanok is, akik türelmesnek vallják magukat - rövidebb idő alatt elvesztik a türelmüket és leüvöltik a hisztiző gyerek fejét, vagy beküldik a szobájába vagy csak egyszerűen ignorálják. Plusz a legtöbben egy 2,5 éves baját elbagatellizálják, nem is ismerik el, hogy neki az adott szitu igenis probléma. Illetve nem kötik össze fejben, hogy most azért borult ki a gyerek azon, hogy a kék és nem a sárga bögrébe kapta a kakaót azzal, hogy a bölcsi miatt feszültség lehet benne és ha az nem volna a kék vs sárga sem lenne lényeges. Valamint csomó ám elvárják, hogy a gyerekük felnőtt szinten tudja kezelni az érzelmeit.

Idáig én még nagyon-nagyon kevés olyan embert láttam, aki - nevezd aminek akarod - végigvisz egy sírás meghallgatást, anélkül hogy hallott volna róla, csak úgy ösztönből, a hozott mintái alapján, úgy hogy a végén a gyerek kisimult, meg tudja fogalmazni, hogy megnyugodott és a szülő közben meg 100%-osan ott volt mellette, nem csinált semmi mást. Akinek eddig beszéltem róla, azok mind érdeklődéssel hallgatták, nem pedig lenézően.

Vess meg érte; azért hogy én ezt jól tudjam csinálni, kell, hogy “fel legyen címkézve” (bár szerintem ez több mint egyszerű türelem, de ez csak az én véleményem). Így tudok tudatos maradni. Én nem vagyok egy türelmes ember. Rettentő rossz mintáim vannak: türelmetlen és érzelmileg elérhetetlen szüleim voltak. Nekem agyból kell megoldanom, amit más ösztönből tud. Tudom mit miért csinálok. Ez az egyik.

A másik, hogy én ezt az eszközt sokkal többnek érzem, mint hogy türelmes vagyok a gyerekemmel. Teret engedek a nehéz érzéseinek, ezt ki is mondom, és el hordozom azokat. Nem állítom, hogy csodaszer. Ellenben rengeteget tud segíteni a feszültség kiengedésében. És ugye abban legalább egyet érthetünk, hogy a bölcsi után tapasztalható kezelhetetlen viselkedés ki nem adott, felgyülemlett feszültség miatt van. A kérdés meg az volt, hogy hogyan tudna segíteni az adott szituban a gyerekének, én meg elmondtam nálunk mi vált be.