Mit csinálnál, ha gyereked 5 kedvenc ételét készítenéd ebédre, amiket előre egyeztettél vele, majd utána közölné, hogy nem kéri, rossz, nem éhes, nem szereti, majd később eszik valami mást? Iskolás, nem kisbaba!

Múltkor a nővérem 9 éves lánya mondta, hogy nagyon kívánja a túrós palacsintát. Másnap csináltam, gondoltam meglepem vele. De nem kívánta már, nem is volt éhes, így nem evett. Kérdezte, hogy baj-e, haragszom-e rá stb. De mondtam, hogy természetesen nem, nekem is van olyan, hogy egyik nap majdnem megőrülök valami ételért, másik nap már nem is kívánom. Nem éreztem úgy, hogy átvert, hülyét csinált belőlem stb.

Ezzel az érzelmi zsarolással, a "rendszereddel" egyenes út vezet ahhoz, hogy evési zavara legyen. Nagyon káros a viselkedésed!

És amúgy mi van, ha tényleg nem ízlik neki? Nem azt mondta h te vagy szar anya, hanem az étel nem finom..

Hát figyelj, szerintem nagyon elkényeztetted.

Azt csináltál, amit előtte kért. Én ezt nem hagytam volna ennyiben, hanem kiszedtem volna belőle, miért párolgott el az étvágya, mire elkészült az ebéd. És nem hagynék hülyét csinálni magamból, hogy majd egy óra múlva lesz kedve, akkor előszedem. Elrakom a hűtőbe, és megmondom, hogy akkor ez a holnapi ebédje. Legközelebbi étkezés uzsonnaidőben lesz és természetesen nem meleg étel, hanem mondjuk egy gyümölcs, szóval uzsonnára való étel.

3 éves a fiam de nem csinál belőlem hülyét így.

Csinálok 1 félét amit tudom hogy szeret. Ha nem eszi így járt. De míg nem evett normálisat addig nasi sincs. Aki éhes az eszik rendes ételt. Mondjuk én nem is megyek falnak ha nem adott időn belül eszik. Volt már hogy délután úgy feküdt le hogy nem ebédelt. 🤷 Ha nem hát nem. Ő tudja

Ezt kiskorban lehet elcseszni, vigyáztam gyerekekre. Anya úgy jött le hogy az 1 perces lépcső úton felsorolta a 2 évesnek az egész hűtőt mit kér, mire leértek csak üvöltött a gyerek és nem is evett.

Mikor velem volt mondtam kolbász van kenyérrel az nem jó, hát mondom ez van, ja ok, és megette.

Csóri kölyök náthás, ami tegnap ízlett neki, lehet, hogy ma egészen más emiatt.

Kretén szülő lehetsz.

Apum ilyen. Az anyukája mindig erőltette az evést. Most, ha megkérdezed, hogy “Éhes vagy?” Rávágja, hogy nem, most köszöni nem kér, nem éhes. Közben meg korog a gyomra.

Mi ezt úgy kezeljük a családban, hogy soha, semmilyen körülmények között nem kérdezünk rá, hogy éhes-e, csak elé rakjuk a megterített asztalt. Akkor vesz annyit, amennyi jól esik neki. Aztán elrakjuk.

Én is lehet, hogy evészavaros vagyok. Képes vagyok szeretni egy ételt annyira, hogy egy hétig csak azt eszem, majd ha a férjem megkérdezi, hogy kérek-e a következő alkalommal, közlöm, hogy nem, mert nem szeretem. Ő csak nevet rajta. Van elég jó tulajdonságom, hogy ezt a hülyeségemet elviselje, nem veszi magára.

Azt meg nem is értem, hogy mi köze ahhoz, hogy nem kér enni, hogy hogyan főzöl? Egyáltalán nem feléd irányuló kritika szerintem, és nem is kéne így felfognod. Tényleg nagyon túlreagálod. Menj, zuhizz le és nézzetek meg egy jó filmet. Ha meg ez évek óta előjön nálatok, mint konfliktusforrás, akkor lehet, hogy neked is érdemes lenne magadba nézni, hogy miért csinálsz belőle ekkora ügyet (pszichológussal, vagy önismereti csoporttal), mert ez konkrétan semmi (és mivel tökéletes gyerek nincs, gondolom a gyerekednek vannak más szokásai is, amik irritálnak, de abból nem csinálsz ügyet, szóval ez lehet, hogy nálad valami trauma).