Testvérféltékenység szempontjából jót vagy pont, hogy rosszat tesz, ha az új jövevényt nagyon szeretgetjük?
Vajon az, hogy úgymond "példát mutatok", hogy hogyan kellene bánni a kistesóval, segít-e neki, hogy idővel ő is hasonlóan szeretettel, türelemmel forduljon a kicsi felé, vagy éppen ellenkezőleg, úgy érzékeli, hogy abban a pillanatban a kicsit jobban szeretem, mert vele foglalkozom helyette, és emiatt csak még rosszabbul éli meg a dolgot?
3 éves a nagy, 6 hónapos a kicsi, és nem igazán tudom eldönteni, hogy az, hogy agyonpuszilgatom a kicsit a nagy orra előtt, miután/mielőtt a nagyot is halálra szeretgettem, az árt-e kettejük kapcsolatának vagy sem. Alapvetően a nagylányom nem annyira rajong a kishúgáért, megtűri és kifejezetten nem bántja, de azért preferálja, ha nincs jelen. Amit megértek, de na, nyilván szeretném, ha jóban lennének, illetve hát őt sem szeretném feleslegesen kínozni. Van miből visszavenni a nagy érzelmi kinyilvánítások tekintetében, szeretgetős család vagyunk, és bár nekem az az önazonos, az jön természetesen ha agyon vannak nyunyurgatva és puszilgatva és ölelgetve a gyerekeim, de ha ettől hosszú távon jobb lenne nekik és a nagyobbnak könnyebb lenne a kicsit elfogadni, akkor nyilván tudnám magam kontrollálni.
válasza:Nem ez számít.
Hanem az, hogy legyen kettesben töltött időd a 3 évessel, amikor csak rá figyelsz, csak vele foglalkozol. Lehetőleg minden nap legalább fél óra. Közben a kicsivel az apukája foglalkozzon (ha épp nem alszik).
válasza:Szerintem Ne kontrolláld a szeretetkifejezést.
Ha ezt észrevetted; hogy a nagyobb tesó most lehet; hogy picit "elhanyagolva" érzi magát; próbáld meg őt is kicsit még pluszban szeretgetni. Meg pl nemtom, bevonni őt valahogy a kistesóval foglalkozásba nemtom mennyire jó ötlet. Vagy hogy pl ez mennyire érdekelné. Pl játszhatna a nagy a kicsi előtt játékfigurákkal, hogy "így megy, és akkor sállálá.Találkozik a másikkal, 'szia, hogy vagy?'" Vagy pl mondókázhatna. Persze, csak ha van kedve, mert ráerőltetni nem kéne. Nemtom, valahogy akkor picit több foglalkozást kéne adni a nagyobbnak is. [Én nem_értek hozzá, de remélem, jót írtam. ]
válasza:Szerintem a látszólagos elhanyagolás segít. A nagyot kell puszilgatni, mert mostantól spontán biztosan kevesebbet kapna.
Nem puszilgattatni kell, hanem mondjuk arra tanítani, hogy a lábát simogassuk, a fejéhez nem nyúlunk.
Vannak "babás" és nem babás játékok. Utóbbi amit nem szabad neki odaadni, mert az a nagyé (veszélyes). Később, ha a kicsi mászik meg lehet tanįtani a nagynak a figyelemelterelést. Másik játékra kívja fel a kicsi figyelmét, és akkor amivel ő éppen játszik, megmarad nála.
Add oda ő a kicsi, sose kegyen!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!