Hogyan fogjunk bele a kislány nevelésébe, hogy ne okozzunk még nagyobb károkat?
A párom 7 éves lánya ideiglenesen (?) velünk fog élni, amíg az anyja meg nem oldja az életét. Amit eddig is láttunk az az, hogy az anyja elkényeztette most pedig már a fejére is nőtt a tartósan a környezetében élő felnőtteknek. Nálunk nem szeretett lenni, mert nálunk nem az van, amit ő kitalál. Eddig erre az volt a megoldás hogy "Hazamegyek!" és egy pár órás hiszti, de most nem tud máshova hazamenni, amit még nem is igazán ért.
Nem szeretnénk teljesen kiakasztani, de a viselkedese tarthatatlan, tehát mindenképp megrázkódtatások sora fogja érni minden szempontból.
A nálunk lévő szabályokat vele is betartatjuk, bár most még mindent elkövet, hogy megszegje azokat és főleg engem koborítva hazamehessen. Ebből látom, hogy nem érti vagy nem akarja érteni a kialakult helyzetet.
Ilyen helyzetben mit tegyünk?
válasza:Első körben én valahogy megértetném vele, hogy nem ő az oka, hogy most nálatok lakik, és nem rajta múlik, hogy meddig marad. Nem tudom, mit jelent, hogy az anyja rendbeteszi az életét, de ha mondjuk pszichiátrián van, akkor a gyereknek azt mondanám, hogy anyu beteg. Ha anyagi oka van, akkor anyunak most nagyon sokat kell dolgoznia, nem tud otthon lenni...
Szóval hiába hisztizik, nem ér el vele semmit. Mindenképp marad, szóval az együtt töltött időből akár valami jót is kihozhatnátok, például el tudtok menni hétvégén állatkertbe. De ugye az van, hogy ti hétvégén mást szoktatok csinálni, ugyan tudnátok hozzá alkalmazkodni, de azt csak akkor csináljátok, ha ő is alkalmazkodik hozzátok.
válasza:Az a baj, hogy már ennyiből is süt, hogy nem szereted ezt a gyereket. Így nem fog menni. Keménykedhetsz vele, meg jöhetsz a szabályaiddal, nem fogja érdekelni.
Értem én, hogy nem a te gyereked, nem kötelességed szeretni, csak próbálod elviselhetővé tenni a vele való együttlétet, de innen megmondom, hogy nem fog menni. Katasztrófa lesz az egész.
Nagyon sajnálom ezt a szegény kislányt.
válasza:Köszönöm a válaszokat!
Ha nem szeretném és nem fogadnám el, akkor nem jöhetett volna hozzánk. Itt nem erről van szó. Egész egyszerűen idegőrlő 3. hete a folyamatos hisztit hallgatni, ráadásul úgy, hogy normálisan még nem hajlandó velünk kommunikálni sem, mert ő haza akar menni és moziba akar menni, neki új telefon kell, neki külön számítógép kell neki rendelt kaja kell, neki minden is kell! Tudom, hogy részben így jön ki belőle a feszültség, de akkor is kiborító. A gyerekeim is próbalják bevonni a játékokba, próbalják oldani a feszültseget, de nem túl sok sikerrel.
Eddig kéthetente 1,5 napot volt az apjánál, ennyi időben megnevelni elég nehéz lett volna.
Az anyja rossz dönteseket hozott és mostanra kicsúszott a lába alól a talaj. A párja besokallt és lelépett, az albérletből kitették, az apjáék kitették (előtte egyeztettek velünk, hogy hozzánk jöhet a kislány) és most úgy tűnik fel is mondanak neki. Nem tudom, hogy össze tudja-e szedni magát vagy sem. Az a baj, hogy sok rossz döntéséért a lányát okolja, mert ő akart ezt-azt és ezért nem jutott másra stb. A helyzet viszont az, hogy egész egyszerűen nem tanulta meg beosztani a pénzt és egész felnőttet játszó életében volt valaki, aki ezt megtette helyette, ha más nem, akkor az anyja, de már nincs ilyen ember. Az anyja fél éve elhunyt és mostanra borult a kártyavár. Az sem túl jó, hogy ahányszor telefonon beszélnek, mindig a lánya fejéhez vágja, hogy az ő hibája minden és azt is, hogy melyik cuccát adta éppen el. Rengeteg játékára a kislány már nem is emlékezne, de mikor felemlegeti neki akkor persze ez is csak egy újabb ok a hisztire, igaz ebben az esetben jogosan. Az anyjával nem tudunk erről beszélni, mert még ő sem nőtt fel agyilag.
Sajnos túl sok extrára nekünk sem futja, ezért is olyan nagy a váltás most a kislánynak, de más választásunk nincs.
Hiányolja a nevelőapját is, de ezzel sem tudunk mit tenni. Beszeltünk már vele, de azt mondja, neki az utóbbbi 3 évnyi elmebetegség elég volt, nem szeretné vele tartani a kapcsolatot.
Ilyen szinten hisztis és akaratos csajszit én még nem láttam, de majd talán alakul kicsit. Hétvégén tönkretette az iskolatáskáját mert megmondtuk, hogy nem lesz új, az lesz ami volt, de ő kinézett egy másikat 36000Ft-ért. Az apja tegnap elment vett neki egyet a kínaiban és közölte, hogy tetszik vagy sem az lesz. Most azért megy a hiszti, hogy csináljuk meg az előző táskáját. Nos, mivel ollóval szétvagdosta, nem hiszem, hogy sikerülne...
Nem könnyű időszak áll előttünk, de remélem sikerül kicsit összecsiszolódnunk.
válasza:Egyetértek, nagyon nehéz lehet szeretni egy elcseszett, idegesítő gyereket, de ettől még szüksége lenne rá. Le lehet ezt a válaszomat is pontozni, de most képzeljétek már magatokat a kislány helyébe:
Van egy kattant anyja. Biztos, hogy nem normális, különben nem kéne lepasszolni a kislányt, amíg "megoldja az életét." Ez az anya eddig nem igazán viselkedett szülő módjára, a gyerek csak nőtt, mint a dudva, és olyan lett, amilyen.
Most hirtelen kiszakították az eddigi környezetéből, ami lehet, hogy nem volt a legideálisabb, de legalább már megszokta. Lett egy nevelőanyja, akinek úgy hiányzik ő, mint púp a hátára, és azonnal jön a szabályokkal.
Nem fogja a szabályaidat betartani. Ez egy elhanyagolt, traumatizált gyerek, azt se tudja, hogyan kellene azt. Ilyen háttérrel nem lehet tőle azt elvárni, amit egy rendezett körülmények között élő gyerektől.
Sajnállak téged is, de őt még jobban.
válasza:Ne haragudj, de attól még nem dolga megfeszülni érte, a sajátjai kárára meg végképp nem. Én is sajnálom a lányt, de itt most neki kell ésszel felmérni, hogy mi a helyzet. Nyilván a beszélgetés, meg a törődés ingyen van, az sokat segítene.
De akkor is, ki tűrné, hogy ollóval vagdossa szét a táskát, mert neki épp új kell? Mindennek van egy határa, és azt igenis meg kell húzni, mert azért ilyet nemár.
A szabályokat érdekes módon mindenhol be tudja tartani, ahol nem otthon érzi magát. Pl mikor nyár elején átment a fiammal az osztálytársához medencézni, akkor ott mintha nem is ugyanaz a lány lett volna. Az anyuka mutatta messengeren, hogy mint egy kisanygyal, úgy viselkedett. Még mosogatni is segített, pedig nálunk vagy a nagyapjánál még a szemetet sem hajlandó a kukába dobni. Itthon még a wc-t sem húzza le maga után. Esetünkbe ilyen szabalyokat kellene betartani, meg mondjuk a szennyes ruhát nem a nappali közepen kéne hagyni stb.
Na, mostanra a már említett osztálytársnál is többet volt, jobban otthon érzi magát, szegény anyukát el is küldte melegebb éghajlatra, hogy nem volt a kedvenc fagyijából és földhöz vágta amit kapott. Ma már nem mehetett át, most ezért is megy a hiszti.
válasza:Napok, hetek alatt ne várj csodát. Ez amit leírsz nagyon kemény sztori. Nekem is van így egy nevelt lányom, jó a viszony y ott anyuka is normális, de ő is el van kényeztetve. Nekem a hétvégék is nehezek, nehogy minden nap itt legyen. Na de ez Most lényegtelen.
Régen mentek a tvben gyerek nevelő külföldi dokusorozatok. Ott csupa ilyen jellegű kicsit és kamaszt neveltek rendre. Jó lenne megnézni mióta gyerekem van, de csak halvány emlékeim vannak róla. Az egyik h ha megcsinalja a rá bízott feladatokat akkor kap engedményt pl netezhet, elmehet a haverokkal. Na ő még kicsi, szóval valami nem anyagi dolog jutalmat kaphatnak. Így hamar rajon h ha beáll a sorba akkor elérhető számára is jó.
Ha alap dolgokat, WC lehúzás se megy, akkor nincs semmi amit akarna.
Kapcsolat építéshez az esti mese olvasás és beszélgetés jó lehet. Ekkor ha kedves és szeretetteljes vagy akkor érezheti h fontos. Egy zsúfolt héten kb nekem is az esti rutin jut a gyerekemre, aztán hétvégén lehet pótolni.
Legyen egy nagy táblázat arról h kinek mi a feladata, és azt lehessen követni jelolessel h ki végzett már vele.
A hisztiket ignoráld, ne akkor győzd meg h nincs táska amikor tombol. Nálatok nem tűrik a hisztit, akkor ő olyankor láthatatlan, szóval rajon h semmi értelme ordítani. Persze ez is idő
7 éves ről beszélünk, azért ő még nagyon kicsi. Javítható a helyzet. Kitartás a pszichológusig, remélem jó szakembert kaptok
válasza:Egy 7 éves, elhanyagolt kislány nem fogja "ésszel felmérni, mi a helyzet." A Kérdezőnek meg szintén nem dolga "a sajátjai kárára megfeszülni érte", ebben is egyet értünk. Viszont akkor mi a megoldás? Anyuka nem tudja nevelni, apuka meg csak azon az áron, hogy a Kérdezőnek el kell őt viselni.
A pszichológus jó ötlet, de csodát nem fog tenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!