Rábízzátok anyósra a gyereket, ha sok mindenben nem egyeznek a gyereknevelési elveitek?

A megrángatás/megrázás nagyon kicsi gyereknél még akár maradandó nyaki sérülést is okozhat.

Amúgy azok a gyerekek hogy nem utáltak meg eddig a nagyinál lenni? Vagy a szülők viszik a "kötelező pofavizitre", ha akarják, ha nem?

Nem, nekem ez a kötelező evés nem megy le a torkomon. Kisgyermek nevelő vagyok, ha a gyerek nem kéri ne egyen senkit nem fogok megtömni.

A fiam imád enni én annak örülök ha nem eszi meg, az kéne hogy muszájból még táguljon a gyomra.

Én meg azért nem szeretem, hogy vigyázzon rá, mert kb mindent sem szabad, juj vigyázz, jajj vizes leszel (40 fokban) stb,és az evés anyós etető, így kb egésznap nyomná minden szarral, és mint írtam nem kell, 4 éves 20kg felett van

6 éves korától alszik ott mamánál (autista, korábban nem maradt). Mostmár odaadom nyugodtan. Nem egyezünk mindenben,de egyben szokta visszaadni a gyereket. Nekem ennyi elég.

Nekem is más volt mamánál,mint otthon. Jobb 😀.

Nekem az egyik nagymamám ilyen volt. Konkrétan örültem, hogy meghalt. Tudom, hogy morbid, de ezek után lehet képzelni, mekkora eséllyel engedném a gyerekem közelébe. Előbb hagynám, hogy kirúgjanak, és keresnék másik állást. Vagy bármi.

Mai napig gyűlölöm érte a szüleimet, hogy odarángattak. Pokoli volt. Pedig már rég felnőttem, de ennyire mély nyomokat hagyott.

Nem bíznám. Nálunk anyósom nyugtatókon-altatókon él,de már olyan szinten,hogy napközben is imbolyog,délbe kel fel de még akkor is ko.,furcsán viselkedik,eljön hozzánk és csak úgy elbambul. Ijesztő esküszöm. Ő is szeretne vigyázni rá,de sajnos látom rajta,hogy nincs képbe,biztos nem merném ráhagyni.

A megeszed mert azt mondom témára meg. Nálunk mindkettőnknek van ilyen sztori. Mamámnál voltunk 9 körül voltam akkor,és ők szedtek nekem ki a töltött káposztából,amit már nem bírtam megenni,de mamám hajtotta,hogy addig márpedig nem állok fel. Hajnalokig a wc-n voltam,hánytam és irdatlan rosszul voltam. Mit ért el vele? Mai napig ha megérzem az illatát szó szerint öklendezés jön rám,pedig már 30+ vagyok. Férjemnek az apja csinálta ezt gyerekkorába,hiába mondta,hogy rosszul van,nem megy,akkor is. A vége az lett,hogy belehányt a tányérba szó szerint. Gusztustalan emberek vannak mit ne mondjak,na ezt próbálnák meg a lányommal,nem tennék zsebre amit kapnak. De én ezeket már leszögeztem előre.

2# Nálunk is annak idején az egyik oldalt borzasztó nagyszülők voltak. Anya ennek ellenére hurcolt a kötelező pofavizitre,mert hogy "ez így illik". Utáltunk ott lenni,rengeteget sírtam,mert kénytelenek voltunk ott is aludni,mert ez így illik. Mióta felnőtt vagyok pedig a minimumot találkozok velük,amikor éppen úgy esik. De ezek nincsenek elfelejtve.

A részletes leírás alapján nem, még véletlenül sem. A kajaerőltetéssel életre szóló evészavart lehet kialakítani. Sajnos ebben nekem is van tapasztalatom, egy nagyszülői nyaralás alkalmával sikerült egy életre megutáltatni velem a paradicsomot... A rángatás meg nekem nem fér bele.

Ugyanakkor ha más téren lennének különbségek, akkor sok minden nem zavarna. Nem hiszek abban hogy a nagyszülőknél ugyanannak a szabályrendszernek kéne lennie, sőt. Jó ha a gyerek tud alkalmazkodni. Ez alól nálunk kivétel anyukám, ugyanis ő napi szinten van velük míg én dolgozom, és itt muszáj hogy az elvek azonosak legyenek. De ha anyósomnál lehet csokit enni ebéd előtt, hát lelke rajta, egészségükre. :-)