Tényleg ennyire utál a gyerekem?

Lassan 3,5 éves lesz és úgy érzem sose tudtam elég érdekes lenni számára. Amikor még kisebb volt mindig mellette vtam de nem tudtam sose kreatív lenni kitalálni új játekokat vagy hogy épp mit csináljunk. Mindig tennem vennem kellett vmit mellette mert ha csak ültem mellette borzasztóan elfáradtam elpunnyadtam és unalmas lettem számára. Sose tudtam az a pörgős határozott magabiztos anyuka lenni mert alapból egy nyugis típus vagyok. Sajnos ezáltal fegyelmezni se tudtam egész nap és nem tanulta meg a nemet. Mostanra nagyon hisztissé, erős akaratúvá vált és egyáltalán nem csinálja első szóra amit kérek tőle. Állandóan könyörögni kell ha pl ebédelnie, fürdeni, aludni kellene. Vannak olyan helyzetek amiket nem értek. Tegnap délutan mikor felébredt nézte szépen a meséket közben próbáltam beszélgetni is vele tényleg teljesen nyugodt volt. Mikor vacsi után vinni akartuk fürdeni elkezdett csak úgy a semmiből hisztizni és az apját engem is harapni próbált üvoltott tombolt megint. Pedig ivott evett délután teljesen időben akartuk fürdetni. Állitolag szomjas volt mert ivott sok vizet meg a kakival is küzdünk mostanában de mindig rá van fogva vmire miért tör rá hirtelen a tombolás. Tényleg unalmas vagyok neki ha csak velem van kis időt? Ha játszani próbálnék vele bármit szórakoztatni akkor az a baj h miért telepszek rá. Ha hagyom mást csinálok és hozzászolok h ezt meg ezt kellene csinálnunk fürdeni enni stb akkor megint kiakad jön a hiszti tiltakozás.

Bevallom mostanában eléggé feszült stresszes vagyok főként ezek miatt h na mikor fog újra tombolni és szorongok. Biztos érzi rajtam h nem vagyok nyugodt. Tényleg nem tudom hogyan tudnék hozzá közeledni h szeressen velem is lenni h szót fogadjon és együtt tudjunk működni.

Biztos főként nekem kellene segítséget kérnem h változtatni tudjak magamon de h oldom meg h eljarok szakemberhez gyerek mellett? Ez biztos több év mire változás történne. Pedig tudom h jólesne ha vki segíteni tudna a problémáimon.