Miért van ez kis gyermekeknél?
Akár hányszor az van nálunk, hogy a 3 éves kislányomat megkérdezzük , hogy mit szeretne néha össze vissza beszél. Jó az igaz , hogy még kisgyerek és nem mindig tud dönteni de egyébként azt figyeltem meg nála, hogy vannak pillanatok amikor valóban tényleg tud dönteni és szinte meglepő de jobban mint én az apja vagy akár az anyja. Nálunk ez valahogy valamiért változó, hogy egyszer egyikünk tud valamit választani, dönteni egyszer a másikunk. Igaz , hogy olykor néha inkább megbeszélünk dolgokat valamikor nem mert vannak más dolgok amikben külön egyesével választunk. Meg pl amikor kimenetelről van szó.
Van hogy a lányom is kijelenti , hogy menjünk ki menjünk ki aztán folytatja tovább a játékát. Hiába szólok neki, hogy akkor gyere menjünk ki vagy kimegyünk olyankor meg nem jön. De ha szólok is neki , hogyha ki szeretne menni akkor vegye fel a cipőjét vagy bármi mást akkor meg nem mindig ugrik csak nagy ritkán.
Meg ma is mikor a nadrágját ki raktam mellé, hogy akkor vegye fel a nadrágját vagy szóljon ha ki szeretne menni akkor meg semmi. Később reagált rá, hogy majd játék után kimegyünk.
Néha elegem van ebből a bizonytalanságból , hogy legtöbbször én sem tudok magabiztosabb lenni de viszont abból is néha elegem van , hogy néha olykor itthon is a feleségem és a lányom is össze vissza beszél, hogy ez így legyen és az úgy legyen. Néha mintha már ezektől lennék itthon begolyózva meg zavarodott. Valaki segítsen nekem légyszives.
Köszönöm
válasza:3 évesnél ez normális.
Probléma főleg abból szokott lenni, ha "odaajándékoz" valamit a nagyobb testvérének, aztán később visszaveszi, a nagy-de-még-nem-elég-nagy meg ragaszkodik hozzá, hogy de hát odaadta, akkor ez már az enyém... :/
Egyébként igaz , igen egyetértek veletek.
Csak egyébként engem néha az zavar, hogy ugye mivel nincsen tesója elég sokszor mindig velem játszik ami nekem nem gond mert én nagyon jól elvagyok a lányommal sőt néha élvezetes vele lenni mert nagyon csak néha meg már valahogy valahol nagyon unom, hogy folyton vele kell legyek aztán nekem meg szinte alig van szabad időm nagy ritka mikor van. Néha meg mintha már unnám de rohadtul ezt a családi életet is nem az , hogy most kibeszêlem az itthoni dolgokat vagy hogy ellenük beszéljek mert nem áll szándékomban csak néha már rohadtul unom ezt a családi életet és hogy én hol vagyok ebben az életben vagy mikor lenne nekem saját külön életem vagy valami hogy kiélhessem magam vag valami hogy külön életem is lenne mert nagyon ritka , hogy tudok ilyet csinálni csak nem mindig sikerül.
válasza: válasza:Mondjuk az, hogy nincs tesója, valamennyire rajtad is múlik.
De teljesen normális, amit érzel (a feleséged valószínűleg még hatványozottabban érzi ezt). Sajnos az van, hogy ezeket az együtt töltött pillanatokat nem lehet 20-30 évre egyenletesen elosztani, ez most töményen jön, aztán röpke 10 év múlva vagy kicsit több, már szégyellni fog a haverok előtt, és nem fogja akarni veled tölteni a szabadidejét akkor sem, amikor te szeretnéd. Ezt csak most lehet kiélvezni.
Sok apuka számára könnyebb, mikor a gyerek belenő abba a korba, hogy már komolyabb társasokat lehet vele játszani, ami a felnőtt számára sem gagyi.
válasza:Hát ez van, kisgyerek kötöttségekkel jár.
Ha nem tudjátok másra bízni, amíg kimozdultok kicsit, akkor sajnos várni kell, amíg nagyobb lesz.
Üdv a klubban, nem divatból vannak kifeszülve a kisgyerekes anyák, képzeld, ha még lenne tesó/k is.
válasza:Kérdező, nem kötelező egész nap babázni meg tornyot építeni.
Az én 2évesemet is viszi apa (a nagyobbat is, mikor még pici volt) magával, ahova csak lehet.
Hidd el, elvan az a gyerek, környezetváltozás, új dolgok, új emberek. Jobban elfárad egy haveri látogatás, hazafelé egy kocsimosás programnál, mint a játszótéren.
válasza:Csak néha én is itthon kikapcsolódnék tanulnék akár vagy olvasnék bele olvadnék a könyvek világába de egyszerűen nem mindig tudok mert állandóan kínálja a kezemből a könyvet, hogy ne olvassák pedig volt egy korszakunk a lányommal, hogy szerette imádta ő is a könyveket és együtt könyveztünk most meg már nagyon ritka, hogy könyvet vesz a kezébe vagy ketten könyvezünk inkább már mást csinálunk kreatívkodunk, rajzolunk vagy éppen táncolunk, zenélünk csak az zavar néha, hogy nem tudok magam elkülönülni itthon mert folyton nyaggat , hogy vele legyek.
Jó az igaz , hogy volt olyan is nálunk, hogy olyan szabály rendszerrel éltünk, hogyha vele vagyok akkor csakis vele vagyok és semmi más de valahogy már rohadtul bele fáradtam , untam az egészbe.
Próbálom vele mostanában is azt csinálni de úgy , hogy azért közbe közbe a telefonomhoz nyúlok vagy titokban olvasok hogy a háta mögött van a könyv csak néha lebukom 😁.
Nem tudom ki az aki szülőként a könyvek világába is belebújna vagy tanulna hogy ők vagy ti vagy esetleg azok akik csinálják hogyan csinálják.
Az is igaz mert tudom, hogyha alszik a gyerkőc akkor is lehetne tevékenykedni de akkor meg már úgy elfárad az ember agyilag is meg mentálisan , hogy nehezen tud olvasni vagy tanulni esetleg ha nagyon megerőlteti magát de akkor is inkább akkor már csinálom a másik kedvenc tevékenységemet, hogy filmezek vagy alszok ha nagyon fáradt vagyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!