Szülők s gyermekek véleménye érdekelne. Szégyenlősség ?

Sem én, sem a testvérem nem vagyunk szégyenlősek, mert ez valami önértékelési zavar.

Minket nem szégyenlősen neveltek, hanem ízléssel.

És ez a kettő nagyon más!

Mindketten lányok vagyunk a testvéremmel és előttünk nem meztelenkedtek a szüleink (mellesleg a szexuális életüket is diszkréten kezelték).

Ettől még láthattuk anyánkat melltartóban-bugyiban, vagy apánkat bokszerben, ha úgy hozta a helyzet. Pedig mindkét szülőnk gyönyörű, hibátlan testű ember volt, semmi szégyenkeznivalójuk nem lett volna a testüket illetően.

Arra világosan emlékszem, amikortól már vannak emlékeim, hogy apánk nem jött be a fürdőszobába amikor fürödtünk, vagy nem nyitogatott ránk öltözés közben kisgyerekként sem.

Nem vagyunk a húgommal szégyenlősek, de szemérmetlenek sem, annak ellenére, hogy nem kellett apánk himbálódzó nemiszervét nézegetnünk 0-24-ben.

Őszintén a fiam 3 éves de sokszor látott már mezteleül ahogy az apját is és ez így van rendjén. Amíg én fürdök ő a fürdőszobábán a kád előtt játszik. Amíg öltözök szintén nagyrészt ottvan. Természetesnek veszi a látványt és igazából nem foglakoztatja.

Az én anyám arra tanított hogy a meztelenség nem természetes a test csúnya amit takarni kell ha van egy kis hibád. Hosszú évekig ez megnyomorított szorongtam a női öltözőkbn nem mertem meztelenül szexelni.

Amint ez zavarni fogja a gyereket úgyis szól és ezen változtatunk vagy nem jön oda ha fürdök stb..