Sokkot kaptam az ijedtségtől és üvöltöttem a kislányom előtt. Mennyire lehetett rá rossz hatással?

Ezzel kapcsolatban írtam ki egy kérdést, kifordult a 7 hónapos kisfiam az etetőszékből, miután férjem elfelejtette bekötni.

Én a kanapén pihentem, mert beteg lettem és lázas voltam, napok óta kimerült ,kialvatlan vagyok és így gondolom az immunrendszerem sem működik úgy. Kisfiam nagyon durván mozgékony, éjszaka sem alszik.

Nem vagyok egy lepihenős típus,nappal sem, mindig volt bennem egy alap nyugtalanság.

Szóval lepihentem egy 20 percre és félálomban hallottam egy nagy puffanást és amikor odanéztem láttam a kisfiamat feküdni a kövön féloldalt. Rettenetesen megijedtem és haragudtam a férjemre, hogy tudja milyen a kisfiúnk, mégsem köti be a biztonsági övet, 20 percre merészkedtem lepihenni lázasan és ilyen történik.

Tudom én is hibás vagyok, mert megnézhettem volna, hogy be van-e kötve… meg nyilván bárkinél előfordulnak balesetek, akár nálam is előfordulhatott volna, de jelen pillanatban nagyok kiakadtam.

Sokkot kaptam a látványtól kb 1m-ről esett a kőre, azt se tudtam, hogy betört-e a koponyája, agyrázkódása lett-e vagy bármi súlyos dolog történhetett-e vele. (Szerencsére majdnem kétnapja történt, nem fejre esett, semmi tünet nincs) Utána rohantunk az ügyeletre, mondták hogy nincs baj. Az előtt üvöltöttem, kiabáltam, gondolom a lázas állapotnak is köze volt ehhez, de az 5 éves kislányom végignézte az egészet.

Egyszerűen nem tudtam magam kontrollálni.

Beszéltem vele róla, hogy miért történt, de mindenkinek azt mesèli, hogy kiesett a székből az öccse és én meg kiabáltam. Szóval leginkább az ragadt meg benne, hogy én kiabáltam.

Mit tudok még neki mondani neki ezzel kapcsolatban? Nem akarom, hogy féljen tőlem. Egyébként nem szokványos látvány volt neki, hogy üvöltözöm az apjával, így nagyon sajnálta. Utána bocsánatot kértem a férjemtől a kislányom előtt, amiért így kiakadtam.