Önző lennék, amiért nem akarok ingyen bébiszitterkedni?
Van egy 4 éves és egy 8 hónapos kislányunk. Az ovis kislányomnak lett egy nagyon jó barátnője az oviban, akikkel elkezdtünk ovin kívül is találkozni olykor, majd egyszer jött egy kérés, hogy vigyázzunk a gyerkőcre egy órácskát, amíg anyuka elugrik valahova, apuka pedig dolgozik. Na azóta nincs megállás. Eleinte csak két hetente, majd hetente érkeztek szívesség kérések, mostmár lazán jön heti kettő is, de a múlthéten elhatároztam, hogy ennyi volt, határhúzás.
Ugyanis történt az, hogy beteg lett a gyerkőc és anyuka megkért, hogyha már úgyis itthon vagyok, tudnék-e 1-2 napot vigyázni (9 óra/nap) a gyerekükre. Mondtam, hogy ne haragudjanak, de örülök, hogy most nálunk éppen mindenki egészséges és ugye van egy 8 hónapos babánk, tehát nem, nem tudnék... Oké, semmi baj, de már éreztem a hangsúlyon a nemtetszést.
Ma délután 2 órakor ismét írt anyuka, hogy eltudom-e hozni a lányukat is az oviból és lehetne-e nálunk 1-2 órát, mert neki DOLGA VAN. Ismét jeleztem, hogy ma sajnos nem tudok ebben segíteni, mást terveztünk. Erre idézem: "Jajj nemár, de mégis mit?" Hát most komolyan köpni nyelni nem tudtam, de oké, elmondtam hova megyünk, mit tervezünk. 5 perc múlva jön a válasz, hogy dehát oda (bevásárolni, meg az egyik barátunkhoz) jöhet az ő lányuk is, nem baj, ha később VISSZÜK HAZA... :D Nincs segítségük helyben, nekünk is csak fizetett, de esküszöm nekem ez már annyira a pofátlanság netovábbja volt, hogy sokkot kaptam. Elküldtem a férjemnek az üzenetváltást, hogy szerinte ilyen vaaan? Szerinte az én dolgom, támogat, de nem érti miért zavar, mondjak nemet, ha akarok, vagy igent, ha akarok és kész. Anyukámmal is beszéltem az este, aki szerint viszont lehetnék empatikusabb, hiszen én itthon vagyok és sosem tudhatom nekem mikor kell majd segítség.
Elgondolkodtam. Én úgy vélem, hogy a lóf*sznak is két vége van (már bocsánat) és nem kívánok plusz egy gyereket pesztrálni úgy, hogy ilyen szinten visszaélnek a jóindulatommal, de anyukám általában ki szokott állni mellettem és most nagyon meglepett, hogy kvázi leönzőzött.
Ti hogy álltok ehhez a kérdéshez? Nektek belefér(ne) akár hetente többször más gyerekére is vigyázni egy kösziért cserébe?
válasza:Nem vagy önző. Hasonló "baráságom" nekem is volt. Nem ilyen rendszeresen mint nálad, de vigyáztam párszor a gyerekére. Mikor nekem is lett egyszer kértem meg tudna-e vigyázni rá, mert orvoshoz kellett volna mennem, és senki más nem volt elérhető. Kikérte magának, hogy én mit képzelek ő nem ingyen dadus. Mikor visszakérdeztem, hogy én az voltam neki az nem baj? Az szívesség volt szerinte. Na ekkor szakítottam meg vele a kapcsolatot.
A férjednek annyiban igaza van, hogy ő nem spilázza túl, ezért mondta, hogy két válaaz van igen vagy nem. A férfiak nem nagyon szoktak ilyenen agyalni.
Számomra döbbenet hány ilyen ember van a válaszaitok alapján. Tegnap még friss volt az élmény, mostmár kicsit megnyugodtam. Alapvetően engem sem érdekel ki szerint vagyok önző, de azért ha anyukám ejt ki ilyet a száján, az szíven üt és elgondolkozom. Persze ma már tiszta fejjel is úgy gondolom, hogy nincs igaza, hiszen ha önző lennék, egyszer sem vállaltam volna a kislányt, próbáltam jóhiszemű lenni, de úgy érzem visszaélnek a jóindulatommal. Nagyon szívesen vigyázok egyszer-egyszer a barátnőim gyerekére, vagy bármilyen ismerősére is, mert tudom milyen megszorulni a logisztikában, de ez ne társuljon már bunkózással, meg számonkéréssel... Amiért érdekel, ha megsértődnek, az csakis a lányom. Ő élvezte, hogy ovin kívül is sokat találkozhat ezzel a kislánnyal, nyilván ez mostantól nem így lesz, majd találunk rá valamilyen magyarázatot neki, de én a lelkem mélyén nagyon sajnálom, hogy ezen múlik.
Kölcsönösség nincs. A majd fél év alatt összesen kétszer próbálkoztam be, hogy fél órára hadd tegyem le csak a nagyobbat náluk, vagy hozzák el most ők a lányomat az oviból, mindkettőnél jött indok, hogy most miért nem. A második azelőtt volt egy héttel kb., hogy úgy döntöttem, ennek vége. Világosan látszik, hogy nincs szándék kölcsönösségre, nem is mondják, hogy majd egyszer "visszaadják", meghálálják. Az már részletkérdés, hogy nem hoznak a gyerekkel rágcsát, uzsit, vagy ha "itt felejtik" hosszabb időre, akkor egy kis vacsi hozzájárulást, vagy tényleg bármit, amiből azt érezném, hogy nem természetes nekik a segítségünk. Nem halunk bele, de ha én valakinek lepasszolom a gyerekem, nekem valahogy az is alap, hogy viszek neki egy kis rágcsát, ha megéhezne, vagy legalább megkérdezem minden alkalommal, hogy csomagoljak-e neki valamit... A nagyobb gyerekünk egy éves kora óta van egy fix bébiszitterünk, vele oldunk meg minden szükségeset, más segítségünk nekünk sincs és nem is volt helyben. Most másodszor utasítottam el a segítségnyújtást, legközelebb is el fogom az ilyen kvázi indok nélkülit és lehet meg is adom nekik a bébiszittyónk elérhetőségeit. Bár tudom, hogy ez végképp kiveri majd a biztit. :)
Köszi a válaszokat és a megerősítést!
válasza:Ezt az ismeretséget most építeném le. A gyerekek majd az oviban találkoznak, játszhatnak eleget.
Az, hogy számonkér, mi más dolgod lehet, mint neki segíteni, arcpirítóan pofátlan.
válasza:Jól érzed, hogy csak kihasználva vagy. Én se vigyáznék más gyerekére ilyen formában. Nemtartozol elszámolóval neki. Mivan, ha te csak az udvaron akarsz lenni a gyerekeiddel és csak velük akarsz időt tölteni? Boltba meg miért vinnéd más gyerekét magaddal? Nézze azt, hogy a tied mit kap vagy veszel neki is, hogy ne érezze rosszúl magát?
Én 14 évesen állandóan a nővérem gyerekére vigyáztam 2 éven át. Nem kérés volt, hanem kb megparancsólták. Mennem kellett érte az óvódába és este 7-ig vigyáznom rá amég nemért haza a munkából. Nyáron meg reggel 7-kor kelnem kellett és este 7-ig velem volt. Marha jó időszak volt. Most kb semmit nemkapok vissza ebből. 3 havonta egyszer elviszi játszótérre vagy 1 félnapos programra. Ha megkérem, hogy nemtudna-e vigyázni rá kicsit, mert orvoshoz megyek vagy valami, akkor az a válasz, hogy nem ér rá vagy ő most pont pihen és nem. Sokáig szarúl esett, de már nemérdekel.
válasza: válasza:Én minden órás terhes voltam, sok joslo fajassal amikor az egyik ismerősöm a sokadik alkalommal megkért, hogy vigyázzak a gyerekére...
Nemet mondtam .
A nagy az iskolába, én egyedül otthon, akármikor vártam a szülést, egyszerűen nem mertem bevallalni egy gyereket a nyakamra egész napra.
Megsértődött rám, a mai napig nem beszél velem
Azt hallottam vissza innen onnan, hogy én úgyis csak otthon ültem, miért nem voltam képes vigyázni a gyerekére, hiszen ha szülni kellett volna mennem, simán vihettem volna magammal a gyereket, a férjemmel el lett volna a váróteremben amíg szülök (tudta, hogy nem apas szülés lesz)
Nyilván, ja....
válasza: válasza: válasza:Egyszerűen mondd meg neki, hogy van két gyereked, fáradt vagy és nem tudod rendszeresen bevállalni az ő gyerekének a felügyeletét is.
Ha éppen alkalmas akkor persze legyenek együtt a kicsik, de nincs kapacitásod rendszeresen vigyázni rá és hurcolászni őt is magatokkal.
Mi a szomszéd barátnőmmel időnként vigyázunk pár órát egymás gyerekeire. De kulcsszó a kölcsönösség plusz tudjuk egymásról mikor nem jó biztosan, olyankor fel sem merül. És ilyen meg, hogy de hát "miért mi dolgod van?" SOHA nem volt, ez pofátlanság.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!